Hogyan dolgozzam fel, hogy a múltban több karrier útirány is kudarcba fulladt számomra?
Gimi közepén lelkész szerettem volna lenni. Valószínűleg nem kaptam Istentől elhívást, illetve féltem elmenni Pestre tanulni egyetemre, így nem lettem lelkész.
Mivel farigcsáltam kis gagyi weblapokat, és 10 évesen szórakoztam Excel-lel, és a szülővárosomban volt informatikus képzés elmentem infó szakra (akkor környezetmérnökire jelentkeztem még). Mivel a tudás átadása is érdekelt volna, szerettem volna az egyetem kötelékében maradni MSc., majd PHD. A diplomámat mobil szoftver fejlesztésből írtam, csak a diploma után dolgozgattam ebben a szakirányban egy sufni cégnél.
A mesterképzés nem feküdt, és mivel úgy láttam helyben akarok maradni, és korábban is webezgettem, nekiálltam azt tanulgatni diploma után. Voltam szabadúszó távmunkás (inkább vergődés volt, mint úszás), meg jelentkeztem a környék legnagyobb webstudiójához, ahonnan próbanapok után kitettek. A szabadúszás, és ez után jött a sufni cég mobilozással, mivel fixebb állás kellett, és helyben senki nem vett fel webezni.
A sufni cég bedőlése után intézményi rendszergazda lettem, ilyen mindenes fajta. Tehát a szakma mélységében nem tudom megvetni magam, beragadtam itt ezen a vonalon is.
Lusta vagyok, az informatikában se tettem úgy oda magam. Most így munka mellett a szakirányváltás nagyon nehéz lenne, és nehezen is tudnám eladni magam bárhol a munkaerő piacon.
Gyakran vágyódom vissza egy régebbi szakirányomhoz, hogy azt kellene megpróbálnom újra. Illetve bűntudatom van, hogy nem ment, vagy szomorú vagyok, hogy nem jött ki jól a lépés. Gondoltam már újra a teológiára, a környezetmérnökire is. Illetve még az írásra is, amivel szintén volt egy kísérletem még a BSc. alatt, de az is befuccsolt, akkor nem én lennék, ha sikerült volna.
Testvéreim szorgalmasabbak, talpraesettebbek. Ők felmentek Pestre tanulni, és boldogulnak az életben.
Néha én is gondolkozom, hogy Pestre menjek, akár megpróbálni valamit dolgozni a szedett-vedett informatikai tudásommal, vagy megpróbálni felmenni így 29 évesen tanulni Pestre valami MSc.-re.
A pszichológia is érdekel, van egy olyan MSc. Pesten, ami az infóhoz, és a pszichológiához is kapcsolódik. Egyrészt érdekelne, de félek, hogy nem bírnám elvégezni. Illetve utána se lenne sok lehetőségem a szülővárosom felé visszatérni, ha mégis hazavágynék, annak ellenére, hogy szeretem Pestet. De tele vagyok szorongással a költözéstől is. És, csak úgy mellékesen párom se volt még sose, hogy tovább cifrázzam.
28/F
Egyetem? Diploma? Barátom! Bár, nekem lennének ilyen jó képességeim, mint neked! Olvasd el az én történetemet, és mindjárt jobban meg fogod magad becsülni!
Kezdeném onnan, hogy mindigis betanított munkás voltam. Sosem voltam jó tanuló. Sokáig elvoltan ezzel, míg úgy nem hozta az élet sajnos, hogy rákényszerültem a főzésre!
Nagyon beleszerettem a sütés - főzésbe! Jobbnál jobb ételeket készítettem el itthon! Még a nagymamám is megdícsért, aki sajnos épphogy megérte, hogy beiratkoztam a szakács suliba.
Nagyon lelkes voltam! Minden ismerősöm bíztatott, hogy milyen ügyes vagyok! Nekem való ez a szakma! Még kisebb baráti társaságnak is sütöttem sütit!
Az órákra is rendszeresen készültem!
Már 4 hónappal a gyakorlati órák megkezdése előtt elkezdtem otthon megcsinálni az órai recepteket! Képes voltam minden nap neki állni este 10 - kor főzni a legbonyolultabb ételeket!
Majd elkezdődött a gyakorlat. Már elég hamar kiderült, hogy nem tudok gyorsan gondolkodni... Lassú vagyok, nem bírom a stresszt... Mondhatni, én voltam a leggyengébb láncszem... A tanár is mindig engem piszkált! Volt, hogy gúnyolódott is rajtam...
Majd elmentem a kötelező gyakorlatra egy kisebb étteremben. A kollégákkal jól kijöttem, de az ottani főnök itt is engem csesztetett állandóan! Ilyen durván még életemben nem beszéltek velem!
Sajnos, a tudásom ide is kevés volt... Kiderült, hogy nincsenek meg a képességeim a szakacskodáshoz...
Ráadásul, a főnök is azt mondta búcsúzóul, hogy ha nem akarom, hogy szenvedés legyen az életem, felejtsem el egy életre a vendéglátást!
Egy világ omlott össze bennem! Azt hittem tehetséges vagyok! De, magamnak is bevallottam, hogy jobb, ha megmaradok "otthoni szakácsnak"...
Azóta én sem tudom, mihez kezdjek! Csak sodródom az árral "majd lesz valahogy!" alapon... Közben folyton azon kattogok, mihez kezdjek szintén 29 évesen az életemmel...
2-es azon gondolkodj, hogyan tudod a főzés iránti szeretetedet és tehetségedet kamatoztatni. Egy olyan helyen, ahol senki nem fogja megmondani neked, hogy nem vagy elég jó, mikor tudod hogy az vagy és a környezeted is megmondta.
Hozd létre te magad ezt a helyet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!