Nyugdíjasok miért nem tudnak mit kezdeni magukkal?

#19 Én is Budapest Kupázok a kislányommal és sok nyugdíjast is látok! :-)

És vannak wellnessezős nyugdíjasok, túrások, van, aki festeni jár, van senior tánccsoport stb. Tehát nem minden nyugdíjas ilyen.

Én mint majdnem nyugdíjas:

-Jön a pénz havonta: hát igen, de ez kevés.

-Nem kell korán kelni rohanni a munkába: -de kell, mert melózom, hogy a nyugdíjjal+melóval meglegyen a havi nettó 4, 450.

Amikor azonban nincs melós nap, akkor nem unatkozom, elmegyek csavarogni (autóval), kiveszek egy szobát bárhol, vagy lefoglalok egy hosszú hétvégét. Utóbbit a nejemmel együtt. (ő még ténylegesen aktív, hát van kis korkülönbség, na...)

Nem unatkozom egyáltalán, van hobbim is, ami úgy 40 évig a hivatásom is volt. És ennek okán jönnek a "srácok", szaktanácsot kérni, stb.

Próbálok kicsit hosszabban reagálni, egyrészt magára a kérdésre, másrészt arra a mellékszálra, hogy miért is kell cél az életben.

Szóval igen, vannak aktív nyugdíjasok meg vannak, akik megbolondulnak, mert annyira nem tudnak magukkal mit kezdeni. A pihenés, olvasás, filmnézés, kertészkedés stb demagóg szövegek. A pihenés nem valami tömbösített dolog, amit be lehet hozni, ha valaki mondjuk 40 évig húzta az igát. Amit azalatt nem pihent ki, azt most nem fogja tudni egyben megtenni, ez nem így működik. Többféle pihenés van, van napi-heti-havi-féléves-éves és aztán van a nyugdíjas kori, ami nem is egy pihenés, hanem egy életvitel-átstruktúrálás.

Mert itt nem hetekről van szó, de egyébként én 1-2 hét után is megőrülnék, ha feküdni, olvasni, tvzni kéne naphosszat, bár nagyon messze van még a nyugger kor :D Szóval nem lehet ilyen dolgokat sok-sok évig csinálni kizárólag, ez demagógia, megbolonduláshoz, leépüléshez vezet.

Célok az életben: ha az ember csak úgy teng-leng, akkor tényleg borzasztóan szét tud csúszni és nagyon rövid idő alatt. Vegyük példának az egyetemistákat, akik mondjuk egy kevésbé tanulósabb szakra járnak. Én egy viszonylag keményebb szakra jártam egyébként, de nem tanultam sokat és ezáltal sok felesleges időm volt sajnos. Viszont ezek olyan idők voltak, amiket semmi értelmes dologgal nem lehetett feltölteni, hiszen mondjuk ha van 8:00-9:30 között és aztán 12:00-13:30 között órád, akkor hiába van 2,5 óra szabadidőd, gyakorlatilag semmi értékteremtőt nem tudsz benne csinálni. Dolgozni így nem lehet stb stb. Életem legrosszabb 3 éve volt. Aztán elkezdtem dolgozni és baromira élvezem, hogy végre van egy normális kerete az életemnek, mert tudom, hogy x órától y óráig dolgozok, a,b,c,d napon dolgozok, e, f napon szabad vagyok, tudom értelmesen struktúrálni az életemet. Egyetemistaként meg lehetne hétköznap délelőttönként is a kocsmában fetrengeni, hát zseniális.

A lényeg igazából az, hogy tervek, elképzelések nélkül összeomlik egy ember élete, legyen az nyugdíjas (bolond lesz), középkorú (alkoholista lesz) vagy fiatal (motiválatlan, lusta senkiházi lesz).