Nyugdíjasok miért nem tudnak mit kezdeni magukkal?

Aki hozzászokott, hogy egész életében ugyanaz a napirendje, a munkája a hivatása vagy hobbija is egyben, és mondjuk egész életében mindent a munkának rendelt alá, annak nehéz, ha hirtelen mindezt "kihúzzák" a lába alól, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt.

Van, aki képes váltani, találni hobbit, új társaságot stb., van, aki nem.

Az egyes idős emberek egészsége is nagyon változó, vannak, akik már keveset bírnak.

Nem lehet ennyire egyszerűen nézni a dolgokat.

"jön a pénz havonta"

Na de milyen pénz? Annyit kapsz, hogy elveletálsz vele a következő hónapig és talán nem kell kölcsönkérned a rezsire a gyerekektől. Ennyi pénzből nem lesz utazgatás mint a német nyugdíjas turistáknak.

"Nem kell korán kelni, rohanni a munkába"

Sajnos a többségnek pont ez a ritmus hiányzik, nincs egy ütem az életben amit tartani kell, nincs meg a napok változatossága.

"van idő elolvasni egy jó könyvet, megnézni egy filmet, sétálni, a hobbinak élni"

Egy jó könyv 2 nap, egy film 2 óra, egy séta 20 perc. Hobbival még csak csak el lehet lenni, de azt is megunja az ember 2 hét után. És akkor még ott van a maradék 10-20 év az életből.

Amúgy az ember felépítéséből eredően ilyen, ha nincs dolga akkor nagyon szét tud csúszni.

Én csak saját magamon azt látom, ha nem kelek fel reggel, csak fetrengek céltalanul akkor már 1-2 nap alatt felborul a bioritmusom, kedvetlen, lehangolt leszek.

És akkor én csak 32 éves vagyok.

De elég megnézni rengeteg fiatalt, felnőttet. Ez messze nem csak "nyugger probléma"

Nézd meg mennyi lecsúszott ember van az országban. Nézd meg mennyi szenvedélybeteg, alkoholista. Vagy itt is vannak kérdezők/válaszolók akiknek teljesen céltalan az élete. Van aki napi 10 órákat játszik, van aki meg évek óta gyakorikérdéseken él és gyártja a kamu kérdéseket.

Egyszerűen a legtöbb embernek kell egy kötelező napirend, különben szétcsúsznak. Persze a munka sem feltétlen segít, mert ott is vannak akik 8 órán át azt várják, mikor mehetnek már haza, otthon meg döglenek a TV előtt és várják, hogy mehessenek holnap dolgozni.

Nem minden nyugdíjas ilyen. Az én szüleim aktív korukban sem mozdultak ki, csak ahová kellet. Bolt, piac, munka, néha rokonok. Minket se vittek sehova, se kirándulni, se semmilyen programra. Hobbijuk sem volt semmi, max olvasás, tv nézés. Nyugdíjas korukra ugyanez maradt, csak még dolgozni sem kellet járni. Otthon ültek egész nap és nézték a tv-t.

A volt kollegám alig várta a nyugdíjat, mert még építkezni akart, csomó munkát saját maga csinált meg. Horgászni járt, unokára vigyázott. A másik volt kollega detto. Ezek meg ilyen aktívak. Aki mozgékony volt fiatalabb korában, az öregnek is olyan marad, amíg bírja az egészsége.

Mondjuk számomramindig furák voltak a jövőben élő emberek. Akik mindig azt nézik, mit fognak csinálni majd, de soha nem a jelenben teszik.

Ilyen a nyugdíjas kor várása. Van ismerősöm aki közel van hozzá, és folyton arról beszél, hogy de várja már, hogy nyugdíjas legyen, ne kelljen dolgozni, legyen szabadideje, azt csinálhasson amit akar.

Közben most is a napja nagy része azzal telik, hogy nem dogozik és azt csinál amit akar.

Kicsit ilyen szociból ittmaradt gondolkodás ami az egész életet meghatározza.

Tipikus kulcsszavak, a "Fiatalon kell élni, mert utána csak a munka lesz és semmire nem lesz időd". Aztán meg jön a "majd ha nyugdíjas leszek".

Holott egész életünkben "élni" kellene. Nyilván kapok majd erre hideget meleget, nem lehet persze naponta filmsztárként élvezni mindent. De lehet kicsiben is élvezni a pillanatot, szervezni programokat, kikapcsolódni. Ha valaki ezt meg tudja találni, az később is meg fogja találni az örömet az életben.

Amúgy én sokat túrázom és hát rengeteg nyugdíjast látok. Ismerek olyat aki minden évben megcsinálta a Budapest Kupa nagy kupáját, ami 50+ túrát jelentett.

Ismerősi társaságban is van több 50-60+ éves akik úgy mennek ahogy sok fiatal nem képes. Hozzá kell tenni, olyan emberekről van szó, akik fiatalok aktív sportolók, tornászok voltak.

Vagy dolgoztam műszaki ellenőrrel, ő is arról beszélt, hogy munkában mindig fitt, teljesen naprakész volt, érdekelték az újdonságok. Ő maga mondta, hogy ha nem kell dolgozni akkor felkelni alig bír és meg tudna halni. Míg ha munka van ugrik ki az ágyból, megy egész nap, este meg még intézi a papírmunkát, átnézi a terveket, stb.

"bele akarnak őrülni, hogy nincs semmi dolguk"

Szerintem egyszerűen nem mindegy, hogy úgy érzed van valami célod az életben amit véghez akarsz vinni, van valami folyamat amit csinálni akarsz. Vagy csak próbálod kitölteni az idődet azért, hogy ne und magad halálra.