Mi a véleményetek arról, amikor egy irigy ember próbálja megideologizálni az irigységét?

Mert a legtöbb ember nemcsak a mások, hanem a saját szemében sem szeret szar ember lenni. Ezért amikor valaki nem hajlandó lemondani róla, hogy rosszat tegyen/gondoljon, akkor általában addig kattog a témán a kis feje, amíg valahogyan megracionalizálódik, hogy ezt a rosszat a másik valójában megérdemli, és ezzel máris megoldódott az ellentmondás a pozitív önképe és a rosszindulata között.

Erre az ember általánosságban hajlamos, és nemcsak irigység, hanem bármilyen fajta rossztett és rosszindulat kapcsán.

En azt figyeltem meg, hogy többnyire ez nem is irigyseg, hanem feltekenyseg. Nem a masik tenyleges jóléte ami kell, hanem a sajat rosszabb helyzetével nem tud mit kezdeni, ebböl lesz a köpködés kortol, tapasztalattól es helyzettől függetlenül.

Tovabba az en ismeretsegi körömben nem is volt tul kitartó az ember, elvarasok azok voltak teljesitmeny es megbizhatoság az sajna nem. En sajnálom akik ilyenek, de ha maguktól nem tudnak kijönni az ilyen dolgaikból, akkor magukra maradnak es nyomorusagos eletük lesz...

Te meg mit foglalkozol vele? Általában az ember azt ismeri fel másban, ami benne is megvan. Ha Te nem ilyen vagy, akkor örülj neki. Örülj, ha nincs olyan ember akire Te irigykednél. Én megértem őt is, Téged is.

Irigység van. Ha valaki pl láb nélkül születik, irigy azokra akiknek van lábuk stb. Az is jellemző, hogy aki magasan van, az az alatta lévőkön áll. Az alatta lévők pedig ezért próbálják lehúzni stb. Ezek szinte természeti törvények.