Érzelmi intelligencia - hasznos, avagy haszontalan?

Régen amikor még érzékenyebb voltam sok segített az ismerkedésben, mert empatikusabb voltam, és sok embernek ez jobban tetszett (ezt leszámítva mindenki megtaposott, kihasznált pont ez miatt).

Most hogy már egy szem érzelem nincs bennem nincsenek ilyen gondjaim, viszont a maradék érzéseimmel egyedül vagyok. De ez csak az én tapasztalatom..

Ez is úgy jó hogy az arany középút ami nálam soha nem volt meg.

Szerintem sem ezt jelenti az érzelmi intelligencia. Érzelmi intelligenciának inkább azt nevezném, amikor felismered magadban és másokban is az adott érzelmeket, hangulatokat, arra adekvát reakciót tudsz adni, tudod kezelni, meg tudod beszélni, ki tudod fejezni, stb. Pl ha rossz napod van és nyűgös vagy, akkor nem hisztérikusan csapkodsz magad körül, ha hozzád szólnak, hanem nyugodtan elmondod, hogy most ne haragudjanak, de inkább hagyjanak békén. Vagy mikor a párkapcsolatodban van valami probléma, akkor azt egyértelműen kifejezed, és nem játszmázol meg mittudomén.

Amiről te beszélsz, az társadalmi szintű felelősségvállalás inkább. És az most nézőpont kérdése, hogy hasznos vagy haszontalan. Mármint ha te lennél az a bizonyos afgán kisfiú vagy te lennél olyan helyzetben, hogy rászorulsz mások segítségére, akkor nyilván hasznosnak gondolnád, hogy vannak emberek, akik felkarolnak és törődnek veled.

Bolygószinten egyébként meg nem az emberek számával van amúgy gond, hanem az életmódunkkal, és azon belül is az általunk használt termékek gyártási módszereivel. Persze próbálják itt kelteni a bűntudatot a kisemberben, ne használj eldobhatós zacskót meg szívószálat meg mittudomén, de a környezetszennyezés és globális károk bő 75-80%-áért kb 5 cég felelős. Az a szerencsétlen afgán kisfiú vagy a mélyszegénységben élő ember, aki mások levetett, használt cipőjét hordja meg pont, hogy "zöld", mert újrahasznosít ahelyett, hogy újat vásárolna valamiből (most az itt mellékes, hogy nem teljesen önszántából tesz így). Ellentétben mondjuk az újgazdag ficsúrral, aki ha összetört egy autót, másnap vesz egy másikat, és közben csak a vállát vonogatja, hogy ez van. Plusz nem tudhatod, hogy az az ember, akit éppen megmentettél az éhhaláltól, nem lesz-e valami zseni, aki kifejleszt egy hiperszuper módszert a környezet megmentésére. A társadalom érdeke, hogy mindenkit védjen, még a "lemorzsolódó" részt is, mert különben maga a társadalom kerül veszélybe. Hol van a határ, ahol azt mondod, már nem segítesz? Ki mondja meg, ki életét érdemes megmenteni és kiét nem? Ekkora felelősséget senkire sem szabad bízni, egyszerűbb és igazságosabb mindenkit egyenlőként elbírálni. Mármint a nagy átlagban.

Globálisan nem hasznos, viszont más emberek közötti boldogulásnál igen. Tehát lehet, hogy életben tartani az önállóan nem életképeseket, megmenteni a reményteleneket és hasonlók nem kifizetődő a társadalomnak (bár néhány egészséges emberrel is hatalmas gondok lennének, ha világszerte farkastörvények uralkodnának), de például Józsinak boldogulni a munkahelyén vagy Katikának igazi barátnak tűnni egy nyomorult pitsa helyett, akire senki sem kíváncsi, eléggé esszenciális.

Az érzelmi intelligencia egy kiterjedtebb dolog a mezei jótékonyságnál. Benne van az is, hogy mennyire tudod hatékonyan dekódolni mások szociális jeleit, rájössz-e arra, ha valaki nem kíváncsi rád és el kellene húznod, mielőtt ellenszenves leszel, benne van az is, hogy érted-e a célzást, az iróniát, hogy tudod-e, mit illik megtenni bizonyos szituációkban, ki tudod-e fejezni magad megfelelően, tudod-e a saját érzelmeidet kezelni és megfelelően elhelyezni magadban... Tehát egyfajta szociális érzékenység is, ami elengedhetetlen egy emberekkel teli világban való boldoguláshoz.

Amúgy az "avagy" azt jelenti, hogy "vagyis", nem azt, hogy "vagy".