Akik jómódú családban nőttek fel, és most csórók, hogyan tudják ezt feldolgozni?

Mióta szentírás az hogy aki jóba született, abba is hal meg? Mindenki magának csinálta meg a jót, onnantól szerencse kérdése az egész.

Futárkodj droggal, csinálj vállalkozást, ja hogy ezekbe oda kell tenni magad, inkább menj dolgozni abból bajod nem származik :D

Komolyan vannak akiknek ezt kell feldolgozni?

Apám vállalkozóként havi 4 millió körül keresett. Mindenünk meg volt, megvettünk mindent is :D Én nettó 350-et keresek. Az elinduláshoz kaptam egy lakást (teljesen felújítva) és egy új Skodát. Ez volt 18 évesen, 9 éve.

Nos, havi 30-at tudok megtakarítani, a lakás pedig bulinegyedben van, ami a pihenésnek nem kedvez (tiniként persze bejött), de azért lássuk be, jobb helyzetben vagyok így is, mint az átlag.

Néha persze feljön az, hogy mennyivel könyebb lenne, ha én is annyit keresnék, vagy ha apám nem nyugdíjas lenne és tudna segíteni. De hát az ember ilyen kapzsi. Egyébként jó magyar szokás szerint a szüleim életük negyedik évtizedében vállaltak gyereket, tehát már nem aktív dolgozók.

27F

#7 ezt cáfolnám, nem mindíg így van, nemesi család vagyunk (bár igazából ennek addig lett volna jelentősége, míg volt nemesség Magyarországon).

Annyiból persze volt szigor, hogy 5-ös tanuló kellett legyek (elvárták), meg nem volt szabad vulgárisan beszélnem (ez hasznomra is vált), cigi, fű tabu volt, bort azt ihattam 15-16 évesen is egy pohárral, mert az étkezésekhez mindig volt, amikor vendégek voltak nálunk. Fontos volt a jó viselkedés, hogy a család hírneve tiszta maradjon.

#5 voltam.