Hogy lehetne egy közeli azonos nemű barátot rávenni arra, hogy ne legyen szégyenlős velem a kondi zuhanyzojában?

8:46

Persze, ha egyébként az érintett személy életminőségét rontja akkor már probléma. Például ha minden álma hogy úszni járjon, de emiatt nem mer menni vagy ha egy gyanús csomót észlel a zacsiban de inkább nem megy dokihoz vele, vagy teszem azt már a párja előtt is szégyellős és a szexuális életük látja kárát. De a kérdésből neked az jön le, hogy erről van szó? Mert nekem nem.

A kérdező azt írta őt sem látta még a haverja meztelenül, tehát gondolom nem is voltak olyan szituációban ahol feltétlen kellett volna. Ebben az esetben csak úgy tudom elképzelni hogy a haver "szégyellős előtte a zuhanyzóban", hogy otthon zuhanyzik inkább vagy nem egyszerre zuhanyoznak. Szerintem egyik sem gond, ha neki így komfortosabb.

A másik, hogy az a panasz hogy 10 éves barátság ellenére nem látták egymást meztelenül. Ami azért egy elég szerencsétlen megfogalmazás. Mert az hogy a szitu úgy hozza hogy mindketten meztelenek vagytok, vagy hogy látni akarsz valakit meztelenül az nem ugyanazt jelenti. Mondjuk alapvetően mi is kerüljük a barátaimmal a meztelenkedést, de ha vetkőzős helyzet van sem egymást nézzük. Én erre nézek, ő arra és ennyi. Max. a szemébe nézek ha beszélünk nem a farkát stírölöm. Jártam bőven edzésekre, ahol utána a fél csapat meztelenül futkosott ki-be a zuhanyzóból az öltözőbe és nem tudom megmondani hogy kinek mekkora pöcse volt, metélt vagy nem, borotvált vagy szőrös mert nem érdekelt. És őket sem, egy ilyen közegben semmi bajom nincs azzal hogy levetkőzzek mások előtt. De amikor már veszem le a pólóm és már látványosan megbámulnak az már frusztráló. Nekem legalábbis, de szerintem sok más embernek szintén.

Ez a lényege a gátlásoknak. Pontosan tudja a haverod, hogy nincs ebben semmi, és nem kéne szégyenlősködnie, mégsem tud ellene mit tenni. Minden ilyen jellegű dolog alaptalan, de attól meg létező.

Én is elég gátlásos vagyok, nem csak meztelenkedés terén, és tudom, hogy nincs rá okom, mégis ilyen vagyok, és nagyon nehéz ellene valamit tennem.

Nem azért szégyenlős, mert szerinte nem vagytok elég közeli barátok, szimplán csak ilyen típus. Téged ez ne zavarjon, ha nem akar előtted meztelenül lenni, ne erőltesd.

"én is a falnak mentem, mikor pár csaptársam képes volt boxerben vagy fürdőndrágban tusolni erdzések után"

Szerintem ez nagyon fura. Ha nem kényszerítettek, hogy te is öltözz fel, nem teljesen mindegy?

Mégis miért lettem lepontozva? Csak leírtam, hogy hogyan működik a szégyenlősség. Kérem valaki írja már meg, hogy mi rosszat írtam, mert komolyan érdekel.

33-as voltam

33

én azt mondanám h ez is egy lehetőség, bár eddigi tapasztalataim szerint azért ki szokott derülni előbb-utóbb a szégyenlősség oka. rendben h "ilyen típus", na de semmi sincs ok nélkül. a gátlást valami okozza benne.

"Szerintem ha csinálnánk egy kérdőívet legalább annyi ember van aki ezt kényelmetlennek éli meg"

hát de te megad is erről bezsélsz. pont ez a bibi, ha kényelmetlennek éli meg, akkor ott azért valami van. hidd el, csak pszichológus kérdése, na meg jó pár terápiás óra, és csak kiderülne, mi a helyzet.

nálunk még tizenévesen tök alap volt h edzés után még fociztunk is a tusfürdőflakonokkal, elárasztoottuk a tusolót (betömtük a lefolyót), és képesek voltunk 1 órát is meztelenül focizni. összesen 1 srác volt, aki szinte menekült, nemhogy ő is beszállt volna. na aztán fél év után ki is derült az oka ...

hidd el, szakmai tapasztalat, h vmi van ott. csak az a kérdés, mennyire ásunk mélyre.

Nem kérdőjelezem meg a szakmai tapasztalatodat, de a válaszodnak a szakmaiságát igen.

Hogy hogyan viszonyulunk ehhez, az valószínűleg egy tanult dolog, bár nem tudom mi pl. az evolúciós pszichológia álláspontja erről. Amennyire én tudom ez nem egy veleszületett tulajdonság, hanem a szocializáció, társadalmi tanulás útján rögzülnek a "szabályai". És nagy vonalakban hasonló, de nem azonos hatások érnek minket. Lehet nálatok poén volt a meztelen foci, más közegben meg esélyes hogy rád néztek volna furcsán. (Az már csak a személyes meglátásom hogy nem túl praktikus meztelenül focizni.) És ez nem egy új jelenség, már a legkorábbi irodalmi emlékekben is jelen van. Teremtés könyve: Ádám és Éva ettek a gyümölcsből, mintegy felnyílt a szemük, rájöttek hogy meztelenek és mi volt az első lépés? Eltakarták magukat. Pedig a sztori szerint egy pár. És itt nem az a lényeg hogy nem valós történet, hanem hogy párezer évvel ezelőtt amikor megírták már jelen volt köreikben egy ilyen norma miszerint az öntudatára ébredt embernek illik takarni magát.

Tehát lehet valaki olyan közegben nőtt fel, ahol teljesen mások voltak a viselkedési elvárások, teljesen más kép alakult ki erről a magatartásról és ezért ő másképp fog viselkedni. Ugyanúgy vannak akik hangosan finganak egy asztalnál és jót röhögnek közben, másnak meg ez egészen visszás. Nem úgy születtünk, hogy tudjuk így vagy úgy kell viselkedni ezen a téren hanem megtanultuk, ki hogyan. Normál variáción terén belül ez nem egy pszichés probléma, nyilván ha valaki extrém szorongást, fóbiát él meg ami megnehezíti az életét az igen, ugyanúgy ahogy a másik véglet is, az exhibicionista viselkedés amikor valaki teljesen abnormális módon olyan helyzetekben is megmutatja magát, ahol a társadalmi konvenciók szerint kb. senki más szerint sem kéne, nem illő.