Hogyan tudnék túllépni a mélypontomon, és a lent leírt sorozatos kudarcokon?

A munkába belejössz, senki nem úgy megy új helyre hogy mindent kiráz a kisujjából. Csak ne szontyolodj el emiatt. Még jó is lehet figyelemelterelésnek hogy ne süllyedj depibe a szakítás miatt. Amire amúgy lehet még gyógyír az idő, új hobbi, a lényeg hogy folyamatosan foglald le az időd és az agyad, miután kisírtad magad (ez is fontos része a feldolgozás folyamatának).

Az szomorú hogy a barátaid sosem érnek rá, erre nem tudok tanácsot adni. Ha belevágnal valami új hobbiba, lehet találnál ott új barátokat!

És a legfontosabb le ne maradjon: Boldog születésnapot! 🥳🥳🥳

Hétvégén utazz el valahova kicsit kirándulni, kikapcsolódni. Mikor tele van a tököm az életemmel, én is el szoktam vonulni kicsit a világ elől, hol túrázni, hol gyógyfürdőbe, stb.

Én azt vettem ki a szavaidból, hogy csak szimplán összegyűltek a dolgok és kiégtél egy kicsit, mert amit leírsz, innen nézve egyáltalán nem olyan vészes.

A barátok többsége felnőtt korban már csak ilyen, hol az egyik ér rá, hol a másik, ha kevés van belőlük, akkor pedig néha érezheted úgy, hogy magányos lettél, mert mindenki a maga életével foglalkozik. Esetleg javasolj nekik egy távolabbi időpontot, amikor megünnepelhetitek utólag a szülinapod. A tudat, hogy lesz ilyen esemény, talán megnyugtató lehet. :)

A munka meg... Én az első napomon legyalultam az egész rendszert, mert benéztem, amit csinálok és biztonsági mentésből kellett visszaállítani. 😂 Égett a pofám, de ez van, vannak, akik így fejlődnek, nem a könnyű úton. Majd legközelebb figyelsz jobban. Még mindig jobb, mint egy olyan helyen dolgozni, ahol ugyanazt az unalmas feladatot csinálod évek óta és nincs benne semmi kihívás. Ezek a bénázások és a tanulságaik levonása tesz szakmailag többé szép lassan. Csináld csak, majd belejössz.

Nem mellesleg, boldog születésnapot! 😘

Ha nagyon egyedül éreznéd magad, írj nyugodtan. Talán nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, de a lehetőség adott.