Jelenleg lecsúszott embernek lehetett múltja?
Betegség miatt, majd amiatti mentális betegség miatt lecsúsztam teljesen. Sajnos nem segített a környezetem, már a fizikai problémakor elfordultak tölem. Régen egy zenei stúdióban dolgoztam Németországban, jó szakembernek számítottam. Most egy vidéki faluban élek, jó idöben napszámba járok, tegnap is szölöszüreten voltam, jövö héten is megyek. Amúgy gyárakba szoktam dolgozni, hol itt hol ott, ugrálok a bedolgozócégek között.
Legutóbb megismertem munka közben egy kezdö dj srácot és elfelejtkezve magamról elkezdtem nagyképüen szakmai dolgokat mondani különbözö berendezésekröl. Nem tudták hova tenni, szégyellem a dolgot, hogy elszállt velem a ló, elfelejtettem hol a helyem. Most azt beszélik rólam, hogy a csöves bolond össze vissza hazudik, álmodott valamit.
Ti elhittétek volna, hogy nem voltam mindig mentális beteg és volt egy tisztességes életem? Miért olyan lehetetlen ez? Én régen is ha láttam hajléktalant, tudtam hogy valaha talán volt munkája, családja, nem ennek született.
Ne szégyelld a dolgot! A helyed nem feltétlenül ott van, ahol gondolod.
A munkatársaid reakciója sokat elárul a szegénységi bizonyítványuk létéről.
Magad írod, hogy "nagyképűen"... Ha tényleg idegesítően nagyképűen hangzott, akkor itt nem az a kérdés, hogy elhitte-e valaki vagy sem, hanem az, ahogy előadtad magad. Persze nem voltunk ott, lehet ők voltak olyanok, hogy startból kb meg se hallgattak, és akárhogy is mondtál volna bármit, nem volna jó nekik, nem tudjuk.
Csak igazából...
SZóval ha inkább barátibb hangon beszélsz, segítő jelleggel, talán esetleg kinyílik a szemük és elkezdenek érdeklődni, hogy honnan is tudsz erről ennyit.... Ha meg eleve ellenségesek, akkor én a helyedben meg sem szólaltam volna. Nem az határozza meg a múltad, hogy ma ki tud róla és ki nem....
Én is dolgoztam gyárban, és érdekes múltú emberekkel találoztam, és ők nem hazudtak.
Például volt blues zenész közöttük (bár ő nem igazán volt ismert korábban ugye, nyílván azért került ide), vagy volt egy pornószínész is, persze csak én tudtam a múltját, mert láttam a videóit, és furcsa élmény volt felismerni, hogy ő az, ő itt van...
A nagyképűseget fel kell váltani normális és szerény viselkedéssel, és talán még nem késő megmutatni nekik ki vagy.
Senki soha nem tudatja, hogy alakul később az élete. A szerénység viszont feltételezi intelligens mivoltunkat, még akkor is, ha korábban kormányzó voltál is valahol Amerikaban, vagy híres agysebesz egy klinikán.😉
Mindenkit máshova sodor az élet, sok olyan embert ismerek, akik régen milliókat kerestek, aztán valamilyen okok miatt jelenleg átlag munkás életet élnek.
Azt meg kell tanulni, hogy mindig a jelened határoz meg, a múlt egyáltalán nem számít és csak rajtad áll, hogy olyan jövőért dolgozz, amiben a jelened érdemes megélni.
Szia őszintén leírom neked, anonym az oldal.
Többször voltam ''nyaralni''.
Nem piti dolgok miatt.90-es években már gazdagnak számítottam, amikor sokan még 10 ezer ft körül kerestek havi szinten, én akkor vettem kp-ra az első bálna mercim.AKi nem tudja mi ez annak idefirkantom, w140 6,0 benzin volt.
Hogy miket csináltunk, ne kérdezze senki, ez nem ide tartozik.
Drága anyukám mikor meglátta a kapuba és begördültem az udvarba csak azt kérdezte, ugye kisfiam ezért nagyon sokáig távol fogsz lenni?
Ahonnét származom építettem egy hatalmas kertes házat.Később a haverjaim is sokszor voltak itt, kerti partiba, akkoriba még sok paraszt volt azt se tudták sokan mi ez.Üvöltött a 2pac,notorius BIG,néha néha elpukkant mellé egy petárda is.
Mindenki sejtette miből élek, de rákérdezni sosem mertek.
Drága anyukám összerakott nekem egy bőrönd ruhát, az ajtóban volt addig a napig,amikor egyszer sietősen kell távoznom.
Nos, minden karrier véget ér egyszer.
Elbúcsúzni nem tudtam anyutól, egyik hajnalban sietve távoztam, csak felkaptam a bőröndöt is gyerünk...valahol Dél-ázsiába emigráltam pár évre.
majd hazatértem, de előszedtek valahogy.Többször is megjártam a hazai intézeteket, de addigra már csak árnyéka voltam önmagamnak.
Mikor kijöttem, új életet kezdtem, de ahogy sejtitek ilyen múlttal baromi nehéz.
Ismertek mindenhol,szószerint volt hogy mentem melóra jelentkezni és kinevetett a főnök, aki régen haverom és üzlettársam volt, hogy mit akarok, én dolgozni????
Anyunál laktam utoljára, majd mikor nekem is jöttek a napszámos melók, mondom ettől nincs lejjebb, kijöttem külföldre.
Attól hogy gazdag voltam, kaptam utána segélyt volt hogy a szeretetszolgálat hozott kaját és fűteni való fát,ilyen is volt.
De talpra lehet állni.
Nyugat-európába kijöttem.
Megeresztettem pár telefont, régi ismerősök a sok intézetből ahol csücsültem.Pár nap múlva valaki felhívott,hogy ha akarok spanyolba lehet menni, Barcelona környékére vitt az élet.Itt már volt pár magyar a régi haverokból, pár szórakozóhelyet vittek, éttermeket, bárokat,clubbokat.Felvettek kifutófiúnak ilyen csináld ezt meg azt, menj el ezért meg azért hozd el a reptérről ezt a dj-t, meg azt a dj-t.
Szépen lépegettem felfelé.Megint újra a régi életem, de másik országban.
Miért is írtam ide?
Néha szoktam írogatni, mert unalom van, attól hogy van pár magyar itt, midenkinek megvan a maga élete, és azért jó ha ismeretlenül is de csak beszélgetni.
Azóta sikerült itt házat,nyaralót venni, van egy terepjáróm, meg egy sportkupém.
Szomszédok már megszokták hogy néha néha sok magyar itt összegyűl, olyan nem igazi gyári melós féle emberek.
szóval kérdező!
Ha akarsz és van akaraterő, tudsz előrelépni!
de ennek az erőnek magadból kell jönni, mert különben olyan leszel mint a galamb aki a saját xarjába lépett.Totyog és totyog kör és körbe csak nem tudja mi az a nagyon büd9s.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!