Mikor jöttél rá, hogy létezik, olyan, hogy felelősséget vállalni a hangulatodért?

"Nem elnyomni, hanem levenni róla a figyelmet és visszahelyezni oda amire eredetileg figyeltél"

De ez magát az érzést nem szünteti meg. Ha szomorú vagyok, nem vidám dolgokat nézek, mert nekem az elfojtás, és később nagyobb erővel tör rám a rossz. Minél inkább ignorálom, annál kontrollálhatatlanabb lesz. Ha szomorú vagyok, szomorú dolgokat nézek, hallgatok, olvasok, hogy minden méreg kijöjjön, és tiszta helye legyen a jó dolgoknak.

Én már pár éve gyakorlom, és szuper dolog, mert rávilágított arra, hogy mennyire reakciósak az emberek. Nem tudatosan válaszolnak, hanen csak reagálnak.

16-osnak: nem csak szomorúság és vidámság létezik, a szomorúságnak is vannak szintjei. Ennek a lényege, hogy, ha mondjuk bosszúságot érzel valami miatt, akkor ne hagyd, hogy az érzés sodorjon el, hanem tudatosan gondold végig, hogy mi az az érzés, ami benned van, biztos, hogy a bosszúság, nem pl féltékenység? Honnan jön? És hogyan lehetne egy fokkal jobb? Ezt a legtöbb ember nen játsza el, hanem csak vagdalkozik és átadja magát az érzéseinek.

Nem vagdalkozom, átadom magam az érzéseimnek. Mindig tudom, mi okozza. Ismerem magam, néha sajnos túl jól.

Nem is mondtam, hogy ez a két érzés van csak, példát hoztam fel.

Miért kell mindennek trauma vagy élmény miatt lennie? Ha te kiakadsz az állatkínzó videoktól, és rossz érzésed lesz tőlük, akkor kiskorodban biztos állatot kínoztál, vagy nézted, vagy láttál valamit? Nem. Egy jóérzésű ember vagy.

Aki folyamat monitorozza magát, az inkább robotszerű, nem tudatos.