Mitől függ ez a párkeresés dolog?

Egész életemben azt hallottam, hogy nagyon nehéz normális párt találni, nőként hamar ki lehet futni az időből, a férfiak csak szexelni akarnak...stb. Anyám részéről folyamatosan láttam az ellenpéldákat arra, hogy kapcsolatom legyen.

Aztán 21 évesen szerelmes lettem és ma is együtt vagyok a párommal. Az ő családja és az enyém, nagyon más. Náluk valahogy mindenki mindig kapcsolatban van (van 6 testvére), az egyik bátyja most vált el 8 év után, és már újraházasodik egy tök kedves és normális nővel. Közben nem kapcsolatfüggők, mindegyiknek normális, helyes, vonzó párja van. Emellett a nővérem 30 évesen is szingli, pedig tényleg szép és okos lány. És a barátnőim nagy része is az. A barátnőim közül mondjuk többen felszínesek kicsit ebben a táskeresés dologban.

A lényeg, hogy a párom testvérei és rokonai nagyon közvetlenek, helyesek, mennek mindenfele és itt tartalmas kapcsolatokra bukkannak. De a nővérem és a barátnőim is nyitottak és ők mégsem találkoznak senkivel akivel lehetne egy komolyabb párkapcsolat. Ez mitől függ? Vagy szimpla szerencse kérdése? Vagy van egy ilyen tudatalatti erölködés azokban az emberekben akik régóta szinglik és ezt lehet érezni? Ez furcsa megfogalmazás lesz, de kicsit olyan, mintha az érzelmileg és intellektuálisan stabilabb embereknek könnyebb kialakítani párkapcsolatot. Pedig mindig úgy gondoltam, hogy a kicsit felszínesebb es egyszerűbb emberek sokkal könnyebb helyzetben vannak.

Szerintetek?