Az normális hogy az állatokat meg az autókat szeretem de a gyerekeket ki nem állhatom?

Én alapjáraton nem utálom a gyerekeket, tegnap letévedt egy a műhelybe hozzám, olyan aranyos képe volt és úgy meg volt szeppenve, hogy rámosolyogtam mert aranyos volt. Viszont rengeteg kis szörny van akik miatt ódzkodom a kicsiktől, sajnos a legtöbb akaratos, üvöltöző kis diktátor, akikkel szemben nekem nem lehet igazam, a vasárnapi húsleveshez ők szólnak mert JajGyerMek. Nekem ebből van elegem.

Én is inkább az állatoknak segítek, bár főként azért, mert velük senki nem foglalkozik....

Én is ilyen vagyok. 3 emberen kívül közömbös vagyok az összes többivel szemben. Sőt inkább már néha átmegy utálatba amikor megtapasztalom milyenek is az emberek.

Az állatokat viszont szeretem, szoktam pénzt utalni, adományozni menhelynek. Elérzékenyülök, ha látok egy állatkínzásról szóló cikket.

Nem értem azokat az embereket akik nem képesek elfogadni, hogy nem mindenki szereti a gyerekeket. A kedvencem amikor említem valakinek, hogy nem akarok gyereket/nem szeretem a gyerekeket, és jön a szokásos konzervválasz a "de hát te is voltál gyerek", aminek még mindig nem értem az összefüggését az egésszel.

Sokan így vannak a gyerekekkel 18 éves koruk alatt, aztán meggondolják magukat, de például én már 13 éves koromban folyamatosan kezdtem elhidegülni a gyerekektől, de ettől még nem vagyok egy szörnyeteg mint azt sokan gondolják.

Az állatok legalább tudják mi az a hála, míg a legtöbb manapság felnevelt gyerek már akkor is kidobja a hisztit ha nem kap csokit, sőt a szüleivel is kiabál, akár elhordja őket mindennek, főleg a tinik. Fú de adnék annak aki képes a saját eltartóit elmondani mindennek ami csak eszükbe jut. Bár igaz, a legtöbb esetben a szülők is hibásak, hiszen túl engedékenyek, de a gyerekeket sem kell félteni.