Mit bántál meg legjobban eddigi életed során?

20-as én a 15-ös vagyok, ugyanúgy jártam mint te és hasonló korban is vagyunk. Ha szeretnél közösen panaszkodni vagy csak beszélgetni, akkor nyugodtan írj rám privátban.

Üdv. Egy irodai droid, aki most készül váltani :)

Semmit sem bánok egyebet, csak azt, hogy 18 évesen hallgattam az emberekre és nem a magam fejem után mentem. Elhittem, hogy a biztos munkahely a jó, ahonnan, majd elmehetsz nyugdíjba, nem számít, hogy kevés a fizetésed, de tartsd meg. 13 évig szenvedtem egy minimálbéres munkahelyen, ahol nem a tudást és a szorgalmat értékelték, hanem a talpnyalást és ahol, ha becsületes voltál és dolgoztál, ki is használták maximálisan semmiért cserébe. 3 éve a saját fejem után megyek otthagytam azt a szemétdombot és azóta többet kerestem, mint amit addig összesen.

Tanulság:

Ha van egy célod az életben, ne hallgass senkire, még a szüleidre sem, mert ők a jót akarják neked, csak azt nem tudják, hogy mi neked a jó. A saját életedet, csak te alakíthatod, más adhat tanácsot, de azt nem kell megfogadnod. Arra törekedj, hogy minél gyorsabban valósísd meg azokat a célokat, amiket kitűztél, járd a magad útját és ne a csordáét. A legeslegfontosabb, amibe belefektethetsz, az te magad. Tanulj egyfolytában és ne engedd, hogy a kudarcok akadályozzanak, legyél bátor és optimista. Amióta ezt az elvet követem, egyre sikeresebb vagyok és az anyagi gondok is eltűntek.

Hogy tinikoromban elolvastam ezt a két sz@r könyvet... És még el is hittem, hogy a világ tényleg így működik, ahogy ezekben a könyvekben le van írva.

[link]

[link]

Oké, azt én sem mondom,hogy összevissza kell dugni fűvel fával... De ha el akarsz érni valamit az életben, akkor igenis ki kell nyitni a pici szádat, fel kell emelned a kis hátsódat, és ki kell állnod magadért. Akkor is, ha vallásos vagy, akkor is, ha lány vagy. Nem leszel attól még se k.va, se b.zi. Beszélgetni kell, barátkozni kell, ismerkedni kell. A szerelmi csalódás, vagy az, ha hibázol, meg hosszú távon egyáltalán nem olyan nagy tragédia. Még csak az sem, ha hülyét csinálsz magadból. Abból tanul az ember.

Én is úgy jártam végül, hogy annyira begubóztam, addig vártam a csodára, meg hogy mások mondják meg, mit tegyek, és annyira rettegtem az élet mindennapos kis pofáraeséseitől, hogy végül ott álltam huszonévesen nulla önismerettel meg nulla élettapasztalattal. És mivel voltam olyan szerencsétlen, hogy kifogtam a világ egyik legidiótább, legtoxikusabb és legvisszahúzóbb családját is ("hallgass rájuk, ők tudják a legjobban, mi a jó neked"), még nulla végzettséggel is. Mert az ilyesmit bezony nem rendeli ki az Úr.

Szóval én ezt bánom. Hogy nem voltam nyitottabb, nem voltam magabiztosabb, nem vállaltam be egy kicsit több hülyeséget (nem ész nélkül persze), és nem voltam igenis egy kicsit "önmegvalósítóbb". Egyik sem lett volna ördögtől való dolog... és most nem érezném úgy magam, mint aki mellett úgy ment el az élet, hogy nem is élt igazán. Meg hogy olyan dolgokat kell helyrehoznia meg bepótolnia, amikkel évekkel ezelőtt kellett volna foglalkoznia. Bár mondjuk, próbálkozom vele, több-kevesebb sikerrel. Csak azokat az éveket sajnálom, amiket a sok hülye várakozásra meg passzivitásra pazaroltam, arra számítva (én hülye), hogy "majd meglesz a jutalma". Mert bezony azokat az éveket sem adja vissza az Úr... :(

A megtörténtek közül semmit, hiszen ettől vagyok, aki vagyok, és a pozitív dolgok sem lennének, ha másképp alakul.

Elmulasztott dolgokat inkább bánok, ám ezeknek a változása is más irányba vinné az életem. Tehát, inkább hagyjuk! ;-)