Egy felnőtt ember használhatja kifogásnak, hogy azért nem köszön, ha belép valahová, mert introvertált?

Introvertált vagyok és köszönök.

Szia!

( És viszlát! :) )

Kellemetlen, ez így van.

Igazat mondott.

De ettől még köszönök.

A köszönés az annyira reflexből jön, hogy ez nem hiszem, hogy valós ok lehet. Viszont nem is gondolnám, hogy bunkóság a nem köszönés.

Nekem azoknak kényelmetlen köszönni, akiknek nem tudom, hogy köszönjek, mert hol tegeznek, hol magáznak, de azért valamit nekik is köszönök.

"az introvertáltnak kényelmetlen köszönni"

Velem így van. És írod, hogy nem beszélgetni kell, csak köszönni - nekem fura mód pont akkor zavaró a köszönés, ha utána nincs semmi.

Boltba ha belépek, evidens, hogy köszönök, de utána én megyek vásárolni, az eladó is végzi a dolgát, nem kínos. Ha valakivel beszélgetni kell, pl idős nénikkel szoktam, ott sem kínos.

Nekem ahol kellemetlen az a lift és az orvosi váró. A köszönés azt jelenti, hogy megkezdem valakivel a beszélgetést. A kommunikációs csatorna megnyitása. Volt velem olyan, hogy beléptem a liftbe, nem köszöntem, aki bent volt a liftben szintén nem köszönt, és egyáltalán nem volt kínos. Olyan volt, mint a metrón. Ott sem köszönünk, ha felszállunk, mégsem kínos. De a másodpercek csigalassúsággal vánszorognak, ha liftben köszönök, visszaköszönnek, majd kerüljük egymás tekintetét, és készülünk a "viszlát"-ra.

Nem.

Ez csak arra jó, hogy egy mozdulattal nem csak bebizonyítja, hogy egy bunkó, hanem azt is, hogy egy tudatlan idióta, aki olyan szavakkal dobálózik, aminek nem ismeri a jelentését.