Mitől van az, hogy ha egy gyereket a szülő ver, akkor azt a gyerek teljesen normálisnak veszi, s azt hiszi, hogy szeretik?

Nem azt mondom hogy folyton ütött vert minket apám, de nem volt az érzelmi intelligencia nagydoktora, így előfordult hogy párszor elcsattant pár pofon. De ez inkább csak a saját szülői inkompetenciájának a fölbuggyanása volt. Nem érzek benne utólag semmi nevelési értéke.

Nyilván gyerekként mikor ez elszenvedője voltam nem tetszett, de alapvetően nem merült fel bennem, hogy nem minden szülő így nevel gyereket.

Azt mondja az írás, hogy

„ne sajnáld megfenyíteni a gyereket, nem hal bele, ha megvered bottal!”

„Aki kíméli botját, gyűlöli fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”

Régen e szellemben nevelték a gyereket, csak Benjamin Spock könyvének hatására enyhült a szigor. Ma már szinte elképzelhetetlen, pedig megvolt annak is a haszna. Az én szilaj, kezelhetetlen természetemmel szemben nem sokra mentek szép szóval a szüleim, ezért apám néha leakasztott egy sallert. Sokkal nagyobb bajoktól óvott meg ekképpen, s noha akkoriban haragudtam rá, később be kellett ezt látnom.