Milyen ember az aki, nem segít másokon, de ugyanakkor nem árt senkinek sem?

Leginkább félénk. Lehet, hogy azért nem segít és nem árt másoknak, mert fél. Ha segítene, attól fél, hogy kihasználják, ha árt, attól fél, hogy visszakapja.

De vezérelheti egyfajta passzivitás, közömbösség is: "Mi közöm van hozzá, akár éhen is dögölhetsz." Az ilyen embert inkább rossznak nevezném.

A jó ember -- legalábbis nálam-- a jócselekedetnél kezdődik. Adj valamit, ami másnak segít, vagy segíts neki, minimum egy jó szó, egy jó tanács erejéig.

Szerintem átlagosnak nevezhető.

Pl. egyszer esős időben csúnyán elestem amikor beléptem a boltba, szám is felszakadt, fejem is bevertem. Senki nem jött oda. Megbámulni megálltak, vissza is fordultak de senki nem kérdezte volna meg hogy segíthet-e, jól vagyok. Ez a nagy átlag. Inkább nem csinál semmit.

Én ilyen vagyok, általában csak akkor segítek ha nagyon alap hogy megteszem. Pl. egy járókeretes néni mellettem leejt valamit, alap hogy felveszem, vagy alap hogy kinyitom az ajtót egy cipekedő babakocsis nőtársamnak.

Viszont nem adakozok, nem keresem a lehetőséget hogy segíthessek, sőt nem is szeretek belefolyni abba se ha ismerős kér bizalmas ügyben segítséget.

Ártani se ártok, csak ha kifejezetten úgy érzem hogy nekem akarnak ártani.