Lehet az, hogy valaki már olyan sok emberben csalódott, hogy átlát az embereken?

Nem,mert akinek annyi esze van,hogy kiégjen 1-2 ember miatt a maradék sok millióból,az majd vagy rájön és tanul. Vagy nem,és akkor lehet panaszkodni,mint valami kis tknyos depi marlboro vodka hell zabáló tini.

Lehet választani.

Hogy hogyan reagálsz egy eseményre,az a te választásod.

Tehát piszkosul 0 emberismeretük,0 lelki intelligenciájuk van az ilyen embereknek.

Szerintem igen, lehet.

Én is jártam már így. Sokszor. Azóta igyekszem nem megosztani másokkal kényes információkat magamról és kerülni azokat akik hírhedten pletykásak.

Szerintem ez nem igaz.

Attól, hogy valaki sokat csalódik, nem lesz jó emberismerő. Szimplán a rossz tapasztalatai miatt alapból negatív visszacsatolás lesz, ami kihatással van a további ismerkedéseire negatív értelemben.

Ráadásul én személy szerint sosem bírtam az ilyen "megmondom milyen vagy" embereket akik nem is ismernek, de rögtön próbálják nekem megmagyarázni, hogy én milyen vagyok, miközben nem olyan vagyok és ezt tudom magamról.

Szerintem sincs köze a sok csalódásnak a jó emberismerethez.

Annak sokkal több köze van hozzá, hogy magadat jobban ismered. Úgy értem hogy egy akció reakcióidejéből megállapítható hogy ki mit mennyire gondolt át mielőtt leírta/ mondotta/ érezte...stb ebből tudsz levonni jellemzőket valakiről, akkor ha a saját reakcióidődhöz hasonlítod (viszont ez korosztályonként változik).