Mi vezeti rá az embereket arra, hogy álszentek/kétszínűek legyenek és mást mutassanak mint amik valójában?

Konkrét sztori?

Sokan hisznek hazugságnak igaz dolgokat is.

Nekem pl. mondták az önéletrajzomra is hogy hazugság pedig ott volt minden bizonyítványom.

Egyszerűen volt, aki nem hitte el, hogy lehet ennyi végzettséget szerezni, vagy egyáltalán bejutni egy olyan elit iskolába, ahova jártam, nemhogy még jelessel végezni. Pedig a saját közegemben teljesen átlagosnak számító képességem és papírjaim voltak.

#1 Na jó, persze van olyan eset is, amikor egy igaz sztori kamunak hangzik, de azért valljuk be: a legtöbb esetben mégsem erről van szó. Elég csak szétnézni ilyen-olyan közösségi média felületeken: elég ha végigpörgetsz a facebookon, youtube-on, instán, bárhol - mit látsz? Szomszéd néni vasárnapi fősztjét meg a névnapi csokrokat leszámítva, csomó kamuzó, álszent embert, bulikról készült ál-mosolygós képeket, likevadász, figyelemhiányos embereket, csücsörítő tiniket, és akkor még csak az interneten vagyunk.

Bár nem vagyok szakember szóval javítsatok ki ha tévedek, de szerintem a legtöbb ember aki másnak adja ki magát azért teszi, mert meg akar felelni másoknak, jó benyomást szeretne kelteni, viccesebbnek / lenyűgözőbbek / érdekesebbnek szeretne tűnni annál ami, így felvesz egy úgymond "álruhát", ál-személyiséget, és másnak adja ki magát. Amolyan megfelelési-kényszer, vagy nem is tudom, de szerintem valami ilyesmi állhat a dolgok mögött.

Na meg ugye vannak azok is, akik bizonyos célból csinálják. El szeretnének adni neked valamit, pénzt látnak benned, csőbe akarnak húzni, kihasználnak, ez ugyebár a kevésbé kellemes oldala a dolognak..

1. Az emberben evolúciós természeténél fogva van egy jó adag ilyen jellegű magamutogatás, csak vannak akik kellő intelligenciával képesek ezen úrrá lenni.

2. Az internet, TV szennycsatornáiból egész nap csak ezek a "valósítsd meg önmagad, te különlegesebb vagy mint bárki más, 70 milliós luxusórát vett a celeb" típusú dolgok áramlanak.

Szerintem egy bizonyos erkölcsiséghez ragaszkodás az elvekben, még akkor is, amikor ők maguk a gyakorlatban már rég eltértek tőle. Meg vannak hasonulva önmagukkal. Legalább is nálam ez igy van.

S én is csupán felékesitett kripta vagyok, belül csak csupasz csontokat és rothadást hordozok.

Azért, mert egy bizonyos intelligenciaszint felett nem köpjük rá a másikra azt a sok mocskot, ami belül bennünk van. Talán benned is.

Nekem van annyi önismeretem, hogy tudom, hogy tele vagyok irigységgel és rosszindulattal. Amennyire képes vagyok rá, igyekszem megszabadulni ezektől, amitől meg nem tudok, azt nem mutogatom. Ma is találkoztam a liftben a szomszéddal, akivel régen nagyon jóban voltam, de most már eleggé utálom (szerintem jó okom van rá). Mégis elcsevegtem vele az úton, mert mégis mit csináljak? Rúgjak belé kettőt, és akkor nem leszek álszent?

"Konkrét sztori?"

Például egy kamion be borult az árokba Novajidránynál.

A Facebook hősök írják hogy milyen szar ez az ország mert senki nem áll meg neki segíteni. De ők segítenek. Megállnak. Egymásra licitálva írják ki segítet többet ki jött messzebről.

Tehát megy a fikázás hogy ebbe az országba senki nem segít. Bezzeg Ők!!!

Akkor most döntsük már el....

Senki nem segít (de akkor ők se) és akkor lehet szidni az országot. Vagy segítenek de akkor ne fikázzanak és főleg ne azért segítsenek hogy sztárolják magukat