Miért baj ha valaki sajnáltatja magát? Miért mondják, hogy ezzel le kell állni?
Nekem például ez az egyetlen örömöm az életben…
Ha nem sajnáltatnám magam, hanem vállalnám a felelősséget a szar életem miatt, akkor még jobban összeroppannék.
Az egyetlen dolog ami vigasztal, hogy nehezített pályán indultam sok szempontból…
Ha erre gondolok, a boldogság illúzióját érzem és ha ráfogom ezekre a dolgokra a sikertelenségemet, akkor a stressz is enyhül ideig óráig, amit amúgy állandóan érzek.
Na igen, egy csomó esetben magad alatt vágtad a fát.
A gyerekkor szr volt. De mostmár felnőtt vagy. Amit a gyermek pszichológus nem tudott "orvosolni" ma ebben tud. Ő meghallgatja az önsajnálatod S tanáccsal lát el, hogy hogyan lépj tovább. De elsősorban önmagad megismerésében segít.
Pl gyerekként jó volt az önsajnálat S bizonyos ideig jó felnőttkent is. Mert valaki sajnál van aki szíd de foglalkoznak veled.
#3 vagyok én sokat ültem a város egyik padján, forgalmas helyen volt. Hogy mondjam kellett a tömeg kontakt nélkül. Ma meg ha akarok valami bemegyek egy bárba azt helló, nem kell barátnak lennie annak akivel összefutok, elég ha ismerős.
Tanácsként, néha mondj pozitív dolgokat (akár ironikusan) akkor nem unják meg olyan gyorsan. Színleli nevetést örömöt.
Nem jó de kapcsolat építésre elég.
Neked, még a vallások egyikét is javasolnám vagy mindet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!