Normális ha ilyen vissza fogott lettem?

Az biztos hogy nem volt egyszerű gyerek korom. Apa soha nem foglalkozott velem, a mai napig nem keres, mintha nem is lenne. Anyával sem volt fényes az élet, sulirol sulira jártam annyit költöztünk, az aktuális parjai miatt. Annyi suliban voltam már, sok helyre sikerült be illeszkednem, viszont volt 2 ahova nem es ezek mely nyomot hagytak bennem. Sokkal vissza fogottabb lettem, el kezdtem figyelni arra hogy mit gondolnak rólam mások, és hogy mi lehet bennem a hiba. Akkoriban nagyon stresszes időszakom volt gyomorgörccsel mentem iskolába. Nem akartam be járni hiányoztak a régi barátnőim. Úgy érzem igy 21 évesen hogy nagyon befolyásolta a jelenlegi személyiségem ezek az élet szakaszok. Középiskola első évében szereztem barátnőket nagyon élveztem viszont sajnos meg buktam ezért másik iskolában kezdtem, ide sajnis nem tudtam be illeszkedni ugyanis, borzasztó osztályt kaptam. Már dolgozok de nagyon érzem hogy nem okes valami. Sokszor arra figyelek mit gondolnak rólam mások, vajon ha meg szolalok hülyeségnek fog a hangzani és ezért le néznek. Sokszor rossz kedvünek tűnök, amire rá játszik az is hogy nem szeretem a munkahelyem azon vagyok hogy váltsak. De sokkal jobban magamra veszek dolgokat mint kéne. Már a kollegaim is meg jegyezték hogy nem olyan vagyok mint a többi korom beli. Mint ha nem lennék boldog alig mosolygok. Es tenyleg alig van önbizalmam nem erzem jol magam sokszor, és az hogy az emberek meg mondják is hogy milyennek tűnök, meg inkább rá tesz egy lapáttal hogy ne legyen önbizalmam és ne érezzem jól magam. Anyával is meg inkább meg romlott a kapcsolatom, a mostani pasija miatt. Nem érzem tényleg boldognak magam abban amiben most vagyok. Kezd elegem lenni mert tudom hogy több van bennem ennél, csak folyamatosan gátlásaim vannak, vissza fogom magam pedig nem kéne. Régebben nem voltam ilyen önbizalom hianyos, de szép lassan majdnem teljesen el ment. Mit csináljak hogy végre kiegyensúlyozott életét éljek. Es ne érdekeljen mások véleménye?