Az Y generáció tagjai miért ilyen éretlenek, felelőtlenek és komolytalanok?

Mert nem akarunk olyanok lenni, mint a szüleink, akik 5 percre sem tudták élvezni az életet. Anyám konkrétan cselédként élte az életét mai szemmel. Folyamatosan dolgoztak, hogy majd holnap jobb legyen, majd honlap kiélvezik a gyümölcsét, de a holnap valahogy sosem jött el, hanem az egész élet elrohant mellettük úgy hogy egy percet sem szórakoztak. Mielőtt valaki azzal jön, nem voltunk szegények, megtehették volna, hogy ne így éljenek. Ugye kell telek, ahova MAJD pihenni járnak. Csak az a pihenés igazából folyamatos kerti munka volt éveken át és valahogy sosem lett kész. Szerintem egy percet nem pihentek ott... Abból a pénzből, amiért vették, éveken át mehettek volna nyaralni, vagy csak elmehettek volna minden hétvégén strandra, kirándulni, étterembe, koncertre, amit akarnak.

A másik a teljesen elérhetetlen ingatlan árak. Utána lehet nézni, hogy a bérekhez képest elszálltak az árak. Sokan teljesen feladaták a dolgot. Ha meg tudsz takarítani egy évben egy milliót, ami havi 100 körül van, akkor 10 év alatt gyűjtesz önerőt egy olyan lakásra, ami rossz helyen van és családnak amúgy is túl kicsi. Ha ezen az úton mész, egész életedben kuporgatni fogsz, vagy elkötelezed magad évekre a csokkal. Ezért gyűjtés mellett/helyett, sokan elkezdtek szórakozni. Egy fapados hosszú hétvége szállás + repjegy 30 ezer ha jól csinálod, ami jelen számítsunkban kb 1,5 hetet számít az önerődbe. Régen amikor drága volt utazni, a repjegy pedig luxus volt, egy utazás sokkal érezhetőbben tolta ki a cél elérését.

Ez az idősebbeknek úgy tűnik, hogy komolytalan, de igazából szomorú. Mindenki arra tanított minket, hogy tanuljunk és akkor minden rendben lesz, de jelentem nem lett rendben. Csomóan igen meglepődtek, hogy értéktelen a diplomájuk, vagy megalázó fizetést kapnak vele (pl tanár). Én programozóként 28-29 éves koromra jutottam olyan anyagi helyzetbe, hogy nem lenne probléma egy gyerek és ez az egyik legjobban fizetett szakma. Lehet jönni, hogy fiatalok így megy úgy, de lehetetlen helyzetben vannak sokan, az idősebb generációra pedig nem számíthatunk úgy, mint a szüleink. A 90es években még szokás volt, hogy a család összefogott és gyorsan felépítettek egy házat a fiataloknak, ma mikor hallasz ilyet? Teljes nyarakra bíztak minket a nagyszüleinkre, ma meg nem gondoljuk, hogy ingyen bébiszitterként tekinthetünk rájuk, amikor heti 1 délutánt segítség kéne csak.

Y vagyok.

Én viszont pont azt látom, hogy a mi generációnk küzd a céljaiért. Akarunk valamit az élettől, de nagyjából tudjuk is, hogy mi az és harcolunk is érte. Egyre tudatosabbak és egészségtudatosabbak is vagyunk. És igen, nem akarunk olyanok lenni, mint a szüleink, mert az ő korosztályukból elég sok rossz példát látunk.

Amúgy hol látod, hogy a kb 25-40 évesek (most lusta vagyok számolni, de kb ez az Y, esetleg a 40 még nem, de a harmincsok már igen) felelőtlenek, stb?

11 az a baj ezzel, hogy a szüleink még házat építettek. Én mivel elapróztam az energiáim fiatalon, nekem már csak külföldön sikerült 30 felett normális renoválandó ingatlanhoz jutni, kifizethető hitellel. (Reméljük nem döntik be az eurót 3-4 éven belül.)

Aki most vesz, őszintén részvétem. Nem tehet róla, de 600

Ezer eurókat nem fognak az életben visszafizetni, nem lesz vagyonuk, bár nyaralgatnak, de nem lesz mit hagyni az utódokra.

Nyugaton rossz látni, hogy eleve arra készülnek, hogy a hiteles házukban élnek albérlőként, tudják, hogy sosem lesz az övék, és arra terveznek, hogy kihúzzák amíg lehet, aztán majd elmennek otthonba. Közben meg már ügyvédi irodák reklámozzák magukat azzal, hogy megoldják, hogy a fiatalok hogy túrják ki az öregeket.

Nem a fiatalabb generációkkal van a probléma, hanem az ezt generáló politikával.

11

Mondjuk egyedül azzal, amit a kertről írsz, nem értek egyet.

Én például megőrülök a lakásban, nem járok strandra, koncertre, évi 1-2 rövidebb másholalvós kirándulással megelégszem, nekem például igenis pihenés lenne a kerti munka.