Csúnyább emberek, megfigyeltétek, hogy ahhoz, hogy barátkozzanak veletek extra kedvesnek kell lennetek?

Férfi vagyok,engem nem mondanak csúnyának,általában a nőknek is tetszem.Van benne valami amit mondasz,mert az emberek tudat alatt vonzódnak a megnyerő külsőhöz.De azért ne vedd szentírásnak ezt az egész témát.Munkahelyemen van egy "nem túl szép" nő,van benne egy fajta kedvesség,de nem erőltetett,nem akar feltétlen megfelelni,ezt lehet érezni,és pont ez az,ami szimpatikus.Ami miatt néha már agyamra megy,az az,hogy egy egyszerű dolgot elmond 15x oda-vissza.Emiatt,ha olyan hangulatom van(mentálisan fáradt)akkor inkább elkerülöm,de olyankor a szép nőkkel is így vagyok,hiába tetszik,de hátam közepére sem kívánom.

És tisztában vagyok azzal is,hogy nekem külsőre nem vonzó embernek is lehet rossz napja,lehet bunkó,flegma,szóval lehet érezni,hogy az én személyemnek szól-e a dolog vagy nem.

Amúgy hazudnék,ha azt mondanám,hogy nekem tetsző nőknek nem szentelek nagyobb figyelmet,de ezt általában felismerem,és időnként meg is kérdezem magamban,hogy "mit bájolgok én ennek,csak azért mert jól néz ki?" szóval valahol gáznak tartom magamban is ezt az ösztönszerű viselkedést.

14-es

A tapsom minden iróniától mentes volt, csupán a fenti hozzászólás feletti elismerésemet, egyetértésemet szerettem volna kifejezni vele. :)