Hogy tudnak emberek ennyi frusztráltsággal és gyúlölettel élni?

Van egy Gumiszoba nevezetű -a szerző szerint radikális feminista- oldal aminek az üzemeltetője Angela Murinai. Még a szerzőnőnél megérthető, hogy gyűlöli a világot - pontosabban a férfiakat inkább-, mert előbb meghalt a férje, utána nagyon fiatalon a fia, de még így is vállalhatatlan amit művel ez a nő meg a követői a bejegyzések alatt... Csak az üres hisztéria és a kényszeres provokálás jellemzi az egész közösséget, ahol mindenáron meg akarják magyarázni, hogy mindenért a férfiak a felelősek. A legszánalmasabb az egészben, hogy amikor valaki elmondja a SAJÁT véleményét ami nem egyezik ezeknek a kétbites frusztrált majmoknak a lelkivilágával, akkor vagy cinikus, flegma és lekezelő módon odaböfögnek valamit (természetesen személyeskedéssel és nem érvvel) vagy pedig autómatikusan törli a hölgyemény a kommentet és megy a tiltás. A legrosszabb amikor egy nő fordul ellenük, mert akkor el van mondva buta p*csának vagy szuperanyunak vagy akármilyen gúny jellemzővel. Ez a tipikus ők tudnak mindent, mindenben csak nekük lehet igazuk blablabla.

ÉS szinte kivétel nélkül önti magából ezt a mocskot és düht a saját személyes oldalán is a többségük.

Általában Mérő Vera NTRTE oldaláról az alpári viselkedésük miatt tiltott csürhe vándorol át erre az oldalra, mert itt megengedett az ilyen közönséges viselkedés. Mindenesetre én csak jót nevetek rajtuk, mert az oldal életében nem veszek részt csak szemlélő vagyok.

A kérdés: Hogy? Hogyan képes valaki ennyi gyűlölettel együtt élni? Mi veszi rá arra, hogy minden egyes nap, minden egyes bejegyzés alkalmálmával odaböfögje az internetre azt a moslékot? Vagy hogy minden egyes ártatlan dologban a rosszat lássa és provokálja a másikat?

A lelküket próbálják meg ezzel nyugtatgatni, hogy nem a saját hibájuk, hogy nem lett belőlük sikeres ember?