Ez valamiféle idegösszeomlás, vagy mi van velem esténként?

Bár van tető a fejem fölött, munkám is van, étel is mindig van a hűtőben, szinte majdnem minden este (most a héten például zsinórban ez a 6. nap), hogy 9-10 óra fele a semmiből rámtör egy hatalmas szomorúság-roham. De olyan szinten, hogy mint egy villámcsapás, a semmiből egyszercsak bőgni kezdek és megállás nélkük zokogok. Érzésben úgy tudnám leírni, mintha elpusztult volna a kutyám, vagy egy szülőm balesethírét tudnám meg. Annyira hirtelen jön, hogy az hihetetlen. És nem bírom abbahagyni. A szívem is hevesebben ver, izzadok és patakokban folyik a könnyem, sokszor levegőt is alig kapok.

Semmi nem váltja ki, most is vacsora közben kapott el ez a "roham". Azt vettem észre, hogy nem tudom lenyelni a falatot a számban és egy másodperccel később már záporoznak a könnyeim és bömbölök.

És ez úgy kb hajnali kettőig fog tartani, mikor már elfogynak a könnyeim, végre mélyebben és lassabban tudom venni a levegőt, és összekuporodva nagy nehezen elalszok.

Havi ciklustól teljesen független ez az egész. Mindegy hogy hó eleje, közepe vagy vége van.