Valamilyen vagyok, valamit gondolok és egyesek beszólnak rá, elbizonytalanítanak. Hogyan peregjen le rólam, hogy lássák, hogy felesleges osztani nekem az észt, megjegyzéseket tenni?
Jól érzem magam ahogy vagyok, valamiről van egy véleményem, valahogy kinézek. Valaki betámadja, beszól rá rosszindulatúan. És akkor elromlik a kedvem, megtorpanok, hogy akkor nem is “nekem van igazam, nem jól csinálom”? Ez sajos meg is látszik, hogy elbizonytalanodok.
Hogyan álljak ki magabiztosan a véleményem mellett? Hogy lehetőleg azt lássa, hogy oké akkor nem kell befolyásolni mert tudom mit akarok, nem fog rám hatni a beszólogatás, észosztás, rosszindulatú megjegyzések?
Én úgy vagyok vele, hogy meghallgatok minden ilyet. Ki tudja, lehet tényleg én tudok rosszul valamit. Minden esetben elgondolkodok, olykor csak egy pillanatra, olykor hosszasabban is. Ez attól függ, mennyire vehető komolyan egyáltalán az, aki mondta és az, ahogyan mondta. Azt meg azért meg lehet ítélni, hogy ha egy random szakadtcibbonyJózsi rámidéz valamit, az mennyire állja meg a helyét (segítek, semennyire).
Szóval, hogy válaszoljak, ne peregjen le rólad. Szimplán csak legyél erős, ne fájjon egy kis kritika és ismerd be, ha veled nem stimmel valami tényleg.
Most mondok egy példát: nekem vannak tetoválásaim. El tudom fogadni, hogy van akinek nincs. Nem röhögök a képükbe miatta, hogy miért nincs. Viszont ha nekem valaki a képembe röhög, hogy mekkora baromság a tetoválás (akár velem kapcsolatban mondja akár nem, csak nyilván látszik, hogy nekem is van) akkor képes elrontódni a kedvem pedig imádom a tetoválásaimat, nem bántam meg egyiket sem.
Részben azzal van a problémám ha valaki szóba hoz valamit ami velem kapcsolatos, én tök szeretem magamon/ magamban de ő nem tud vele azonosulni. (Ez mind külső és belső tulajdonságokra is értem) Nem nagy dolgokról beszélünk, éppen ezért nem értem, hogy bizonyos emberek miért éreznek a kritizálásra késztetést..
Természetesen ezzel kapcsolatban nem az ismeretlen néni a buszon véleménye zavar, hanem a családtagjaimé mikor rajtuk érzem ezekből a példákból, hogy mint ha nem fogadnának el úgy ahogy vagyok..
Akár még olyan dolgokba is képes pár ember bele kötni, hogy minek kezdek el egy új hobbit vagy valami. Ami rá semmilyen hatással nincsen
Nem tudom egy 22 éves emberrel szemben ekkora mértékű észosztás mennyire ‘normális’?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!