Aspik! Titeket is bunkó, neveletlen embereknek tart sok idegen?

Ha az illető aki barátkozik veled, mások társaságában van, úgy csinálsz mintha nem is ismernéd?

Talán keress fel egy pszichológust mert ha szerinted "mindenki" így vélekedik rólad akkor valószínűleg nem alaptalan a dolog

Az nem opció, hogy nem foglalkozol vele? Hidd el, az ilyen emberek bármibe belekötnek. Ha mindenkivel beszélgetnék és köszönnél nekik, akkor is találnának kritizálni valót eset nem a te hibád.

Az, hogy mit gondolnak mások, az az ő gondjuk.

Téged igazán nem érint.

Az, hogy ha valaki nem köszön nekem, és illetlenségnek gondolom ezt, attól még se nem gyűlölöm, se nem tartom féreg ek, meg az a sok rossz, amit írtál. A nem jó véleménynek is van sok fokozata. Az, hogy nagyképű ek tartanak, nagyon enyhe dolog, túl nagy hangsúlyt fektetsz rá.

Légy magaddal türelmes és egyébként tök sokat haladtál előre az elmondásod szerint, légy büszke magadra.

Ne agyalj azon, hogy mit gondolnak mások, nekik nem kellett végigcsinálni azt, amit neked.

ha jól elvagy egyedül, akkor miért zavar, hogy bunkónak gondolnak?

amúgy őszinte leszek, tényleg bunkó vagy. értem, hogy valami rosszul van bekötve az agyadban, félrecsúszott valami a génjeidben, és erről nem tehetsz, de elég béna kifogás a "nem köszönök" részre. erőltesd meg magad bmeg, és amikor átlépsz egy ajtót, nyögd ki a "jónapotkívánok" szót. ahogy olvasom, fizikailag képes vagy megszólalni, biztos meg tudod jegyezni ezt az egy szót. egyből kevésbé vagy bunkó.

Aspergeresként nekem furcsa volt olvasni a soraidat.

Bunkó biztosan nem vagy, hiszen felismered a saját viselkedésed.

A bunkók vagy észre sem veszik saját magukat vagy nem érdekli őket.

Az, hogy téged zavar, bizonyíték arra, hogy nem bunkó vagy.

Ettől még tarthatják annak bizonyos megnyilvánulásaidat - de az nem ugyanaz.

Megvan a diagnózis?

Én is viselkedtem bunkó módon sokszor vagy azért mert valamilyen illemszabályt nem ismertem, vagy azért mert zavarban voltam. Az utóbbiból lényegesen több volt.

A szégyen meghatározta a gyerekkorom, mert többnyire túlságosan béna voltam, ráadásul az apám (ha ott volt) ilyenkor mindenki előtt szólt le és hozott kínos helyzetbe - és ezekre rendkívül érzékeny voltam.

Esetleg fontold meg, hogy elmész egy Aspergereseknek szóló csoportfoglalkozásra - ha gondolod.

Én pont ma nézegettem a vikote.hu pszichoterápiás lehetőségeit, azt hiszem fel fogom hívni őket.

Mert amikor nem gyerekkorban diagnosztizálják az embert, akkor később már társulnak egyéb problémák. Az Asperger diagnózis önmagában nem segít, tudom.

Gyógyszereket már szedek, de oda jutottam, hogy önmagukban nem elegendőek.

Sajnos az a pszichiáter is, akihez most járok, csak a vikote.hu-t ajánlotta, konkrét szakembert nem.

Engem is tartottak bunkónak sokszor, de akikkel több időt töltöttem együtt, utólag rájöttek, hogy nem vagyok az. Nagyon megdöbbentem, amikor egy kollégám odajött és elmondta, hogy azt hitte, hogy beképzelt vagyok, mert elkerülöm őt és a többieket is.

Sokszor túl halkan köszönök és azt hiszik, hogy nem köszöntem. Ezt nem tudtam leküzdeni, pedig gyűlölöm.

Nekem némileg segítenek a gyógyszerek, hogy oldottabb legyek, és a pozitív tapasztalatok segítenek megnyílni valamennyire.

De inkább a gyerekkori traumák miatt akarok pszichoterápiára menni.

Annyira le van ez a kelet szakadva. Angliaban elek, de sok nyugati orszagban latom, mindenki felismeri, peldaul mert iskolaban, tevemusorban beszelnek rola, es toleraljak. Vagja az idos ember is, hogy ja, ez az a hogyishivjak, ok ilyenek.

Sajnalom, hogy otthon a sotetseg van. Mindenki ki van rekesztve, pedig rengeteg ember mas, mint a szabvany.

Ne akarj gyökereknek megfelelni. Majd az élet ad rendes embereket, amikor már te is elfogadod magad. Bár én csak enyhén vagyok az, de pár év alatt megtanultam jól érezni magam. Azóta is furcsának gondolnak, de elfogadnak, mert ismernek. Átlátnak ezen, ismerik a személyiségemet.

Járj el terápiára, egy jó szakember segít neked elfogadni magad.

9es vagyok.

Válaszolva igen. Bunkónak, neveletlennek, és nagyképűnek is tartanak, mert egyenes vagyok és nem szerénykedek a képességeimmel.