Hogyan vészelitek át az utolsó pár napot egy esemény (utazás, esküvő, stb.) előtt?

Uhh utazás előtt nekem is belassul a nap.

Ha az van hogy semmit se tervezek, akkor pikk-pakk elrepült egy hét.

Ha meg pl pénteken elutazok, a csütörtöki napom lassú nagyon.

Hozzáteszem, hogy én csak egy napokra utazok el, szóval nagyon nem kell rá készülnöm.

Akkor, ha meg megtörténik, akkor meg azon agyal az ember, hogy már vége is. Ki érti ezt?

No para semmitől sem!

4, én sosem agyalok azon, hogy már vége is.

Tény, hogy az események előtti napok lassabbak meg nehezebbek, mert az ember már menne el, agyilag ott van, nehezebben figyel a munkára vagy az iskolára, de amikor pl utazok, aznap egész nap ott vagyok, arra figyelek, ami történik, aztán a nap végén rossz érzésem sincs.

De amúgy, ha az előkészületekkel van a gond, az se feltéltenül befolyásolja a nagy napokat.

16 voltam, amikor a nővérem férjhez ment.

Az egyik rokonunk meg volt őrülve, úgy, hogy nem is közeli hozzátartozónk. A gyerekét benyomta koszorúsgyereknek és állandóan pörgött, hogy a ruha, a cipő. Már utáltam hogy hazaértem a suliból és ő nyitott ajtót, hogy irány nézelődni. Egyszer amikor leráztuk hogy egy este ne jöjjön, hisztirohamot kapott.

Anyám meg a másik volt, ő állandóan másról se beszélt csak az esküvőről, hogy mi hogy lesz.

Aztán megkoronázták azzal hogy beraktak egy rokon mellé akivel fél évvel korábban volt egy durva incidensünk és ott vihorásztak hogy hát ki mellé ültessenek...

Aztán meg mindenki idegbeteg volt. Én meg nem értettem, hogy csak meghazasodik a tesóm és a párja, miért kell ez a cirkusz

Komolyan egy idő után az agyamra ment az egész, de még a tesóméknak is, csak túl akartam rajta esni, ahhoz képest jó volt, nem éreztem hogy jaj mindjárt vége, hanem tudtam az eseményre figyelni.

Meg az utazásnál is tiszta ideg voltam amikor több napra mentem, aztán mégis jól sült el.