Mik vagy kik azok amiket sose tudtál elfelejteni a tini/kamasz éveidből? Lehet esemény, történés, bármi

9-ben bekerülten egy új közegbe, másik suli, sokak ismerték egymást, én meg csak kb voltam.

Volt egy srác, aki azért akkor bejött (mondhatjuk h kb az egyik-és egyetlen- elérhető crushom volt).

Mit nem ad az ég, ülésrendnél kit kaptam, csak nem őt?! Gondolom tanár poénnak tartotta a nevünk rímelését.

Szóvak egy másiks rác elkezdett-kitudja miért- Máriának hívni-nem az a nevem. Aztán padtársam és mindenki Máriázott-nincs semmi baj a névvel, de ez szarul esett, h bármit akartak, Mária.

Évközben cserélődtek a padtársak. Csávó átkerült a mellettem lévő padsorba, de mellém. Padtársával elkezdték cikizni a kezem, hogy milyen szőrös-azóta borotválom.

Aztán évvégén valamelyik emberke kitalálta, ha bemegyek a terembe tapsolnak, hogy gratu, lefeküdtem a sráccal,terhes is vagyok-utólag derült ki, hogy ÁLLÍTÓLAG szerelmes levelet írtam neki...

Gondolom a terhességet azért mondták, mert volt pár kg felesleg rajtam-kb 70 kg lehettem, ami mostani szemmel nem sok😅.

Volt olyan, hogy a srác rámírt, hogy nem megyek e át hozzájuk bulizni, mire írtam, h bocs, nem. Másnap ezen röhögtek...

Aztán év végén volt a terheses sztori, ahol elvileg szerelmes volt belém (KAMU), én pedig akkori BFF miatt ráírtam-nem én írtam a szöveget. Jól beégettem magam, de legalább nyári szünet volt, de azért a screenshot körbement a csoportban...

Volt olyan h amikor kötelező úszásra mentünk, fehér naci volt rajtam, és beleültem valamibe-nem tudtam róla. Lefényképezte egy lany, es bekuldte csoportba, raadasul roma haverjat mashonnan oda hivta es az is cikizett.

Ugyanez a csaj bevett engem, es masik osztalytarsam egy csoportba, ahol szamomra tok idegen sracok voltak, es ott cikiztek. Majd ezekután a csajt kitoroltem facebookról, és akarhanyszor bejelolt, kitoroltem.

De aztan ez a csaj lebukott, meg egy par masik ember-koztuk az is aki elkezdett Mariazni- plusz elmentek masik suliba, es tok normalis lett az osztály. Mihez kepest.

Es az a srac aki "szivatott" 9-ben megváltozott, marmint nem volt akkora a csipaja, h egy csomo haverja eltunt.

A késői kamaszkorom legnagyobb élménye az volt, amikor rájöttem, hogy mégsem (csak) a lányokat szeretem, vonzódom bizonyos férfiakhoz. De ehhez az kellett, hogy egy nálamnál majd' negyven évvel idősebb ember felnyissa a szemem.

Volt egy tanárom egy szakiskolában, aki eleinte rettentően lekezelően bánt velem. Cserébe én is csak egy pukkancsnak tartottam, mégis annyira tepertem, hogy bizonyítsak neki, hogy legelőször az én nevemet tanulta meg az egész osztályból, és egy idő után, váratlanul, nagy örömmel nyugtázta a fejlődésemet.

Egyesekből kettesek lettek, meg sem álltam az ötösökig. A vége felé sajnos elkezdtem azt érezni, hogy többet már nem tudok kihozni magamból, amit nagyon szégyelltem, ő viszont annyira lelkes volt, hogy képes volt az egész csoport előtt ajnározni, hogy milyen fantasztikus, eredeti és gondos a munkám. Majd elsüllyedtem, mert egyértelmű volt mindenki számára, hogy tetszem neki, én is azt gondoltam, csak ezért dicsér.

Amikor elhaladt mellettem, állandóan bámult a szünetekben, amit a csoporttársaim meg is jegyeztek. Órán, amit számítógép előtt töltöttünk, fölém hajolt úgy, hogy közben átkarolt. A finom arcbőre az enyémet érintette, és valójában addigra annyira belezúgtam, hogy amíg lehetett, kihasználtam a lehetőséget, hogy a többiek nem látnak, így hozzábújtam, hagytam, hogy a kezemre tegye a kezét, ahogy az egeret mozgatta, hallgattam azt a rekedtes, mégis dallamos, mély hangját és éreztem, hogy egyszerre árad belőle valami gondoskodó szeretet és pimasz szexualitás.

Elintézte nekem, hogy ingyen utazhassak egy iskolai táborba, ahova természetesen ő is hivatalos volt. De ez sem hozott közelebb minket egymáshoz, én igyekeztem közben korombeliekkel ismerkedni, amiről ő is tudott.

Amikor konzulenst kellett választani, ő saját magát kijelölte számomra, de én féltem vele egy légtérben tartózkodni kettesben, mint egy gyerek, így csak egy-két alkalommal találkoztunk.

A vizsgaanyagom leadásakor azt mondta, hogy szívesen találkozott volna velem többször, de így is nagyon jó lett az anyag, és hogy most, ha nem ott lennénk az iskolában, adna nekem egy nagy puszit. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e, de nem válaszolt.

A szóbeli vizsgámon le sem vette rólam a szemét, mintha feltüzelte volna, ahogy szóról szóra idéztem a szavait. Egyszerűen mindent megjegyeztem, amit elmondott, tanulnom sem kellett, sőt, néhány egyedi gondolattal, amit ébresztett bennem, kiegészítettem. Nagyon elmélyülten beszélgettünk a témáról, nagyjából fél órán keresztül, holott mindenki mást letudott öt perc alatt; kiderül ennyi idő alatt, hogy tud-e a vizsgázó. A végén már igen személyes hangnemben zajlott a beszélgetés hétköznapi dolgokról, az ízlésemről bizonyos dolgok terén. A vizsgabiztos keménykedett, de ő rá se hederített. 100%-ot kaptam ebből a modulból.

Azóta is gyakran gondolok rá, szívesen felkeresném, hogy egy kis időt együtt tölthessünk, pedig már családom van, de sokszor úgy érzem, mindegy, mi az ára. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen plátói szerelmek épp a tisztaságuktól maradnak meg az emlékezetben ennyire intenzíven.

5

Ez egy nagyon szép történet volt és az utolsó mondatoddal mintha megmagyaráztad volna a megmagyarázhatatlant.

A második válaszoló vagyok, kifejtem a sztorit egy kicsit részletesebben. Kb. 15 éves lehettem, amikor a családdal nyaralni mentünk. Az első nap elképesztő fárasztó volt, hiszen hajnalban indult a gép, de x órával korábban már kint kellett lenni a reptéren, aztán amikor megérkeztünk egész nap talpon voltunk, hogy minden ott töltött időt kihasználjunk. A nap vége felé közeledve már nagyon alacsony volt az ingerküszöböm a fáradtságtól, nem volt kedvem semmihez csak pihenni, így elindultunk tömegközlekedéssel a hotelbe. Éppen elcsíptük a vonatunkat, gyorsan felszálltunk és ahogy szétnéztem megpillantottam egy nagyon szimpatikus fiatalembert, aki akkor a húszas évei közepén járhatott. Egymásra néztünk és rám mosolygott, amitől én persze nagyon zavarba jöttem. Aztán kis idő múlva alkalom nyílt, hogy leüljek vele szembe. Akkor azt éreztem, hogy folyamatosan néz, picit közelebb is hajolt.

Nem lett semmi az egészből, de a mai napig nagyon hálás vagyok neki, mert ő volt az első fiú az életemben, aki igazán észrevett.

2 évig asszem, igazából teljes káosz volt, és nem tudom, szóval elég hosszú ideig volt szexkapcsolatom egy évfolyamtársammal. Szende szűz voltam, egy félénk önbizalomhiányos csaj, de bulizni szerettem eljárni. Egy házibulin ismertem meg. Ahogy egy pillanatra a szemébe néztem, akkor láttam életemben először, sosem felejtem el azt a tekintetet, ahogy akkor rámnézett. Én félénken elfordultam. Később mégis én másztam rá, és olyan dolgokat tettem meg vele olyan helyszíneken, hogy azt nem illendő leírni. Ő valami hihetetlen szexuális ragadozót csinált belőlem, annyira kívántam, annyira szerelmes voltam, hogy beleőrültem. Az iskolában teljesen idegenként mentünk el egymás mellett, de nem telt el úgy hétvége, és a nyár, hogy ne találkoztunk volna. Annyira féltékeny volt rám, és olyan hülye volt részegen, hogy folyton verekedésbe keveredett, nem győztem csillapítani a kedélyeket. Szarul bánt velem egyébként, és én is szarul bántam vele félelemből, féltem kiadni az érzéseimet. Büszke volt rá, ahogy rajzoltam, teljességgel csodált. Elhitette velem, hogy eldobta a rajzomat, de a huga mondta, hogy hazavitte. A végén találkoztam vele egy helyen, amikor ő teljesen részeg volt. Ott az ismerősei (akiket én nem ismertem) azt mondták, hogy állandóan rólam beszélt, teljesen odáig van értem, dícsér, meg mindent tudnak már rólam. Ő akkor olyan részeg volt, mint egy saláta, nem tudott magáról, nekem dőlt és nyalta a fülemet. Olyan erővel vágott a falhoz, hogy megcsókoljon, hogy másnapra nem lila, hanem fekete véraláfutásom lett. Igazából én sosem tudtam, hogy szeret engem, abból ahogy bánt velem, és hogy nem volt önbizalmam, nem hittem el, de ott minden haverja váltig állította hogy szeret. Igazából a közeli barátaim is ezt allították abból amiket elmondtam. Szerintem a részegség ellenére valamennyit felfogott a helyzetből, felfoghatta hogy túlságosan kiadta magát nekem, kiadta magát előttem. Akkor láttam utoljára... Ott lett vége aznap amikor felkelt a nap, még látom magam előtt ahogy fut a villamos után, és felszáll.

Mindketten nagyon sérültek voltunk, nagyon sokmindent nem tudtam feldolgozni akkoriban, ami Anyámmal történt. Ő az Apukája miatt volt szerintem sérült. Csak bántva tudtuk szeretni egymást, de én iszonyatosan szerettem. Már a legelső csók után, hazamentem és összerogyva sírtam, hogy nem veszíthetem el! Annyira hülye voltam, nem bántam meg az egészből csak annyit, hogy soha nem mondtam el neki, hogy MENNYIRE szerettem!

Sajnálom, ha túl zagyva volt, sajnálom ha megbotránkoztató, ez van. Nekem maga volt a csoda az egész, véraláfutással mindennel együtt, atyaég, olyan durva sztorik is voltak, de kincsként őrzöm.

Azóta egészséges, boldog kapcsolatban élek mostmár nyolcadik éve.

Általános iskolában teljesen búra alatt éltem, nagyon összetartó, testvéries osztályban nőttünk fel együtt, nagyon szerettem őket. Mindenkivel volt levelezős füzetem, akkoriban ez volt a divat nálunk, még a cigány osztálytársaimmal is, nem zavart minket, hogy ki csóró, vagy ki gazdag, vagy milyen színű a bőre. Egy nagy banda voltunk. De középiskolában más volt. Túl naív voltam emiatt, és sokszor nem vettem észre az ellenem irányuló dolgokat. Túl jó voltam, és azt feltételeztem hogy mások is azok velem. Volt egy lány, nem igazán voltunk barátnők, de nagyon jóérzésű lány volt, és sokszor volt olyan, hogy odajött hozzám elmondani, hogy xy igazából nem annyira szeret engem, mint ahogy azt én gondolom. Sokszor felnyitotta a szemem, és mindenben igaza lett. Sok lány látta, hogy milyen mamlasz vagyok, ki akartak kezdeni, megpróbáltak szívózni velem elég durván, de ez a lány abban a pillanatban ott termett, és csírájában elfolytotta az egészet, olyan volt, mint a személyes szuperhősöm. A többiek ezt látva abbahagyták, mert mindenki tisztelte őt szerintem. Az első barátom csak azért szedett fel, hogy éppen legyen valakije, és az ő dolgait sem vettem észre. Ez a lány akkor is odajött, és elmondta, hogy látta a barátomat más lányokkal flörtölni. Ha ő nincs, nem tudom mi lett volna velem. A vége felé azért kikupálódtam. Sosem felejtem el milyen jófej volt, nagyon jó jegyei voltak, okos volt, vicces, jószívű és bátor, gyors felfogású. Azóta sem találkoztam hozzá hasonlóval.

És nem felejtem el a legjobb fiú batátomat sem, aki olyan volt, mintha a bátyám lett volna. Iszonyatosan felnéztem rá, ő meg állandóan magával vitt mindenféle buliba. Az utolsó évben szinte minden hétvégén náluk aludtam buli után, mert olyan későn már nem volt járat hazafelé. Az egész családja olyan volt, mintha az én másik családom lett volna.

8

Wow elállt a szavam. Ez olyasmi történet, mint amiket regényekben lehet olvasni.

Nem is hallottál azóta róla?