Nem találom a helyem a világban? Más is van így ezzel? Mihez kezdhetnék?

Minden csoportban és munkahelyen én kerülök perifériára. Kitúrnak, nem fogadnak be vagy egyenesen undokok velem szemben. Felnőtt nőként nincsenek barátaim és rendes szociális hálóm. Munkahelyeken nem boldogulok. Annyiféle ember van, kérdés miért nem fogadnak el mások? Kicsi gyerekkorom óta ez van. Munkahelyen is igyekeztem, de ha hibázok figyelmetlenségből vagy valamit nem úgy csinálok, ahogy elvárták volna, akkor nem kedvesen reagálnak. Úgy érzem a világnak nem felelek meg és egyszer utcára kerülök, mert semmi sem megy. Se a munka, se a magánéleti rész. Még az apám is ezzel riogatott, hogy az utcán kötök ki. Az emberek megismerni se akarnak. Mintha kerülnének, komolyan úgy érzem, hogy semmi se megy. Soha sem keresnek engem semmiért sem. Nem beszélgetnek velem, nem érdekli őket mi van velem és már meg se próbálok nyitni, úgysincs értelme. Nem mennek el velem sehova, nem mozdulok ki, nem is érdeklődnek.