Mit tennél ha kapnál 24 órára egy vadonat új BMW-t Budapesten, korlátlan kilométer használatra? Feltételek a megjegyzésben.

Most mire is van kihegyezve ez a kérdés?

Engem egyébként ez így ebben a formában tökre nem érdekelne. Egy jó hátsókerekessel kimennék Kakucsra, de a vadiúj autók lassan már helyettem akarnak vezetni, és abból kösz, de nem kérek, mert az úgy nekem nem poén.

Abszolút nem vonz, az autó egy eszköz számomra ami elvisz a-ból b-be a rakományommal együtt.

Ha nincs rakományom akkor nem is használom, alternatív közlekedést preferálom

Nem érdekelne. Két év alatt szereztem meg a jogsit, annyira nem éreztem jól magamat a volán mögött, igazából abba is akartam hagyni, de a családnak nagyon fontos volt a jogsi.

Amikor meglett, egyszer ült csak be az egyik rokon mellém gyakorolni, én vezettem le A pontból a B-be és azt láttam, hogy tiszta ideg a rokonom.

Amúgy senki sem akart velem gyakorolni.

A családban mindenki mázlista ezen a téren, a bátyám amikor a jogsit szerezte, akkor apám minden nap beültette az autóba, ő meg ment az anyósülésre és a tesóm vezetett, eleinte csak falun, utána a városban és a végén a bátyám szépen vezetett.

Sőt, a bátyám nem csak szépen vezetett, hanem szuperül és a feleségével pedig ugyanezt csinálta, amit apa vele, mindenhova a sógórnőm vezetett addig, ameddig nem ment neki is úgy, mint a gyalogosnak a sétálás.

Apám mostani felesége valahol 45 felett szerzett jogsit és ugyanúgy csinált vele apám, mint a bátyámmal, beültek és a feleség vezetett mindenhova, idővel már neki is szuperül ment.

Amire én annyi idős lettem, hogy jött a jogsi, a szüleim elváltak és a tesóm elköltözött, tehát az, hogy minden nap gyakoroljunk esélytelen volt, mert az sem volt opció, hogy minden nap kimegyek hozzájuk, mert nem fért volna bele az idejükbe a furikázás, amikor a munkába nem az autóval jártak és munka után még volt sok más dolguk is.

Amikor arról volt szó, hogy lemegyünk vidékre, végig a hátsóülésen ültem, mert kell egy tapasztalat egy ilyen hosszú úthoz. Amikor leértünk a faluba annyit megengedtek, hogy a kaputól az udvarra bevigyem a kocsit, meg előre hátra mozgassam az autót a felügyeletükben, de értitek, ez nem egyenlő azzal, hogy hozzászokok a gondolathoz, hogy egy forgalmas úton az oktató nélkül elviszem a kocsit.

Amikor vidéken javasoltam, hogy gyakoroljunk, mindig akadt kifogás, hogy miért nem alkalmas.

Azt meg akkor nem tudtam megengedni anyagilag, hogy egy tanárral tovább gyakoroljunk minden nap.

Így belőlem nem múlt el ez a félelem és sosem érzem úgy, hogy de jó lenne vezetni.

Mindenhova tömegközlekedek és ennyit elbírok viselni, hogy menetrendhez vagyok kötve, ha vidékre megyek vagy nyaralni.