Miért jó az sokaknak, hogy minden ok nélkül beszólhat a másiknak?

Én már nem is merek kommentelni a napilapok oldalain, mert bármit írok, akár totál semleges hozzászólást is, mindíg van valaki, aki tesz egy alpári megjegyzést. Sokan még a facebook profilomat is megnézik és onnan vesznek elő valamit kiélvezve hogy kémkedhetnek, túrkálhatnak a magánéletemben. Semmit nem tudnak rólam, halvány lila gőzük sincs az életemről, a körülményeimről, de megmondják a tutit. Voltam én már szélsőséges Gyurcsányistától kezdve fideszes seggnyalóig, laposföldhívőtől vírusfetisisztáig, de többnyire a kamu profilképpel, vagy nulla iskolával rendelkezők oktatnak ki, hülyéznek, parasztoznak, hazugoznak le és akkor a legdúrvábbakat még nem is említettem. Két diplomám van, vannak tudományos ismereteim, figyelek rá, hogy ne írjak le esetlegesen se hülyeséget, se okoskodó, fölényes dolgot, ellentétben az újságírókkal, akik sokszor csak a szenzációhajhászatra mennek. Soha nem fogalmazok úgy, hogy bárkit is megbántsak, bárkinek is sértő lehessen, figyelek a megfelelő fogalmazásra, ennek ellenére olyan pocskondiázó megjegyzések születnek ismeretlen emberektől, mintha ez okozna nekik orgazmust, hogy na most jól megmondtam neki, holott csak magáról állít ki bizonyítványt.

Persze mondhatnátok, hogy akkor minek írok, ha tudom hogy ezt kapom. Nos én most már valóban alig teszem, mert ez nem hiányzik, de mások értelmes kommentjei esetében is ezt látom. Elszomorít, hogy mennyire tájékozatlanok sokszor az újságírók, mennyire mást hoznak ki a dologból, mint ami a lényeg és sok esetben ezzel a köznépet is rossz irányba terelik. És szinte minden kultúrált hozzászolásra van egy-két idióta, aki alpári stílusban beszól a kommentelőnek, mintha köze lenne az illetőhőz, vagy őt sértette volna meg. De miért van erre szükség? Mi értelme van ennek? Miért jó az egyeseknek, hogy másokat pocskondiázhatnak ismeretlenül? Milyen lelkiviláguk, életük van ezeknek? Ez okozza nekik a boldogságot?