A tökéletes boldogság kulcsa az önzőség?

Szerintem a tökéletes boldogság lényege, hogy nem gondolkozol szélsőségekben, hanem mindenhol igyekszel egyensúlyt teremteni az életedben. Nem vagy végtelenül önző sem, de kihasznlni sem hagyod magad.

Viszont időnként kell a megfelelés is msoknak és kellenek a külső visszajelzések is ahhoz, hogy a jellemed pozitív irányba tudjon fejlődni.

Az egészséges és boldog ember nem "megfelelni" akar, hanem tisztában van önmagával, egésséges énképe van és innentől nincs szüksége megfelelésre. Hiszen tudja mi a gyengesége, erőssége, mit akar és mit nem az életben.

Igaz függ, hogy mit hívunk önzésnek, meg önzetlenségnek, de szerintem sem önzetlen az ember. Viszont én azt hívom önzésnek, amikor csak a saját javad hajtod, a másik kárára. Ezzel vigyázni kell, mert szükséged van másokra, ha megutáltatod magad, akkor az hátrány. Az ember ideálisan úgy működik, ha keresi a saját hasznát, de ezzel nem árt a másiknak. Én ezt nem hívom önzésnek, meg önzetlenségnek se, ez egy semleges állapot. Ha valakinek lelki kielégülést ad, hogy másokon segít, az is ez a kategória szerintem. A teljesen önzetlen ember, akárcsak a teljesen önző nem életképes. Így a rendes önzés, egyaltalén nem biztos út a boldogsághoz.

Egyetértek abban is az előttem szólokkal, hogy az önzés, meg a vágy arra, hogy önmagadnak felj meg nem ugyan az. Abban is igazad van, hogy így sokkal könnyebben lehetsz boldog, de úgy is lehet valaki szerintem, ha vannak emberek, akiknek meg akar felelni.

Ha boldog akarsz lenni, akkor találd meg, mire vágysz, az, hogy mennyire vagy öncélú, az csak az eszköze annak, hogy a vágyad hogyan éred el.

Én szinte tökéletesen boldog vagyok. Azért szinte, mert még tudom, hogy tudnék boldogabb is lenni, de alapvetően elégedett vagyok az életemmel és boldog vagyok.

Ennek ellenére nem gondolom önzőnek magam. Persze nem másoknak akarok megfelelni, (bár megfelelnék) de ezzel nem teszek senkinek keresztbe. Segítek a társaimnak abban, amiben tudok. Pl teljes egyetemi jegyzeteket osztok meg, segítek háziban, beadandóban a barátaimnak stb. Olyan szempontból önző vagyok, hogy azt csinálok amit akarok, de ez nem ütközik senki akaratába valójában.

Szerintem a boldogság kulcsa az optimizmus és az apró dolgok értékelése. Persze emelett nem árt, ha a nagyobb dolgok is rendben vannak (család, barátok, munka stb). Szerencse is segít, legalábbis nekem sokat segített. Pl boldog családba születtem, sikerült jó barátokat találnom, megtaláltam a hivatásom, stb.

De ha valaki nem tudja értékelni a kis dolgokat, akkor lehet akármilyen szerencsés a nagy dolgokban, nem lesz igazán boldog.

Szerintem kicsit félre van itt magyarázva az önzőség és önzetlenség.

Hiszen ritka a végletekig önző meg végletekig önzetlen ember. És nem kell mindig mindent "megmagyarázni" nem kell mindig mindennek "mértéket" adni.

Mint a hajléktalannak pénzt adni. Mit számít, hogy mennyire adta önzetlenül? Adott és ezzel segített anélkül, hogy bármit elvárt volna. Ez önzetlenség, innentől nem kell neki "mérőfok" hogy mennyire volt az.

Plusz az ember összetett lény, ami nem gépként működik, nem lehet a cselekedeteit egyetlen egyszerű képlettel leírni. Lásd önzetlenség, ahol ha segítesz, akkor valahol a sajt lelked is saját agyad is "elégedett" lesz és boldogságot fogsz érezni, hogy segíthettél. Ilyen az ember, nem lehet csak 1-1 tényező alapján nézni, hanem összetett működés eredménye az amit cselekszik.

De ugyanez az önzőség is, hiszen ott sem csak végletekig önző ember létezik, és alapvetően mindenki "érdekből" csinál mindent. Ha találkozol a barátaiddal, az is "érdek" hiszen a te érdeked, hogy jól érezd magad és ehhez használod fel az ő társaságukat. Ha éppen inkább egyedül lennél, ott meg az az érdeked, hogy egyedül légy és ennek rendeled alá a többi cselekedeted.

22:38-al teljesen egyet tudok érteni.

Akár a saját életem nézve is ott találtam meg az egyensúlyt, hogy képes vagyok értékelni a kis dolgokat is, örülni a mindennapoknak és mellette ott vannak a nagyobb célok amit igyekszem elérni és örülök ha elértem.