Hogy létezhet ennyi sikeres/ambiciózus és irtó képzett ember, akik még jól is néznek ki? Mi a titkuk és hogyan csinálják?
Kérlek ne gyertek a szokásos közhelyekkel, hogy fb-on mindenki a jót osztja meg, a smink hatalma blablabla. Igenis rengeteg "tökéletes" ember él. És itt most a karrierről van szó.
Az egyik fiatal "nemzetközi koordinációs accounting associate senior coordinator anyámkínja milyen nevű csúcstop pozícióban dolgozik a Morgan Stanley-nél, a másik tesztautomatizációs, technológiai fejlesztőmérnök akármi az Audi-nál a harmadik képalkotó diagnosztikai analitikus meg PHD Habil adjunktus blablabal xy klinikán és még sorolhatnám napestig. És mielőtt válasz helyett jöttök a ferdítésekkel: igen, valóban irigy vagyok, de nem elsősorban a fizetésükre, hanem a talpraesettségükre, a világszemléletükre, arra, hogy milyen elit közegben mozognak és milyen egyéni elhatározásokkal és támogatással tudnak egyes emberek óriási csúcsokra eljutni, miközben én az egyetemen magányosan 6 évig úgy tanultam, hogy minden egyes zh előtt ideggörcsöm volt, a legapróbb jegyzetet is úgy kellett kikönyörögni mástól és minden egyes apró dologért totálisan szenvednem kellett azért, hogy 6 év után látótávolságba kerüljön a (nem a diploma), hanem az államvizsga lehetősége. És szinte az összes mai fiatal ilyen ambiciózus, sikeres, elszánt, céltudatos és tudja mit akar. A másik véglet meg az elveszett utcai nemzedék, de olyan, mintha ők nem is léteznének csak a periféria sötétségében, ahol törvényenkívüli játékszabályok uralkodnak (és félek, hogy odakerülök). És ami a legdurvább: hogy a túlnyomó többsége még külsőre is gyönyörű. Csinos érzéki doktornők, szexis pénzügyi elemzők valamint magas, izmos, jóképű fejlesztőmérnökök. Pedig azt hinné az ember, hogy (pl. főleg az orvosi egyetemen) a sok tanulás miatt kifacsaródnak a hallgatók és a végére már meglátszik rajtuk a sok tanulás és éjszakázás, de nem. Az értelmiségiek és az elit generáció a legjobban kinézők dacára a (elvileg) sok tanulásnak. Mintha számukra csak szuperlaza hobbi lenne megszerezni 2-3 diplomát és top elit állást betölteni. Hogy tudnak ekkora erőt/ambíciót/talpraesettséget meríteni miközben én pl. a legalapvetőbb lehetőségekkel, kiskapukkal sem vagyok tisztában? Mondjuk az is igaz, hogy munkáscsalád sarjaként kellene kiemelkednem ergó totál nem olyan közegben mozgok, mint ami másnak pici kora óta adott volt.
Aki nem tudja miről van szó privátban tudok küldeni egy-két profilt ilyen top sikeres, tökéletes emberről (persze ha érdekel).
"szexis pénzügyi elemzők", könnyezek a röhögéstől. Azokra az öltönyös, nagy kerekszámlapú órákkal szerelt 3 hetes gyorstalpalót végzett kvázi kényszervállalkozókra gondolsz, akik mindenféle grafikonakkal hadonászva próbálnak csőbe húzni?
Amúgy meg igen, van egy nagyon gazdag látványosan sikeres de igen szűk réteg. Aztán van a jelentősen nagyobb számú, még sikeresebbnek tűnő, ám valójában az adósságokban úszó réteg. Aztán jön a nagybetűs Nép, a társadalom túlnyomó része, akik között van, akik relatíve tisztesen élnek, vannak, akiknek már hó végén igencsak matekoznia kell. Utóbbiak vannak szerintem a legtöbben.
Aztán vannak az európai szemmel nézve már szinte nyomorban tengődő, nagyvárosok rosszabb környékein, elnéptelenedő, pusztuló falvakban vegetáló tömegek. Ők szintén rengetegen vannak.
És a másik végén ott vannak a társadalom aljára, a puszta lét peremére sodródott emberek. Az aluljárókban bűzlő hajléktalanok, a teljes perspektívátlanságban a következő szúrásért remegő fiatalok, az agyukat kannásborral lenullázó munkájukat vesztett emberek. Ők is sajnos egyre többen vannak.
És van az alvilág a saját, jól bejáratott hiererchiájával.
Kb így épül fel a magyar társadalom. Múlnak az évek a gyarmaton...
Én is a Morgan Stanleynél dolgozom, és nem egy olyan szuper top hely, ahova lehetetlen bekerülni, sőt.
Rengeteg volt egyetemi évfolyamtársam is itt dolgozik, és nem mindegyik olyan szuper nagy koponya. A fizetés az jó, de az se olyan nagyon kiemelkedő, hogy mondjuk menő dunaparti lakásod és vadiúj Audid legyen belőle.
Itt a válasz:
hogy munkáscsalád sarjaként kellene kiemelkednem ergó totál nem olyan közegben mozgok, mint ami másnak pici kora óta adott volt.
#4, #9: Akkor megint csak beigazolódik az az orbitális nagy bullshit közhely, hogy kellő szorgalommal és akarattal bármilyen nyomorból ki lehet törni. Én sose hittem ebben, mert a tanulás/szorgalom egy dolog, de ez mit sem ér (vagy inkább nem valósul meg), ha nincsenek meg a feltételek, az inspiráló közeg, a pozitív mecénás iránymutatás, a biztosított és természetesnek tartott értékes kapcsolatrendszer, ergo az elit kaszt minden pozitív hozadéka, amivel egy kisember nem tud versenyezni, akármilyen motivált és szorgalmas is lesz.
#5, #6: Na ez a másik, amit említeni is akartam és én se értem. Egyik nap a barinőkkel egy budai étteremben "szülcsinap" ünneplése, másnap egy kis kiruccanás a pasimmal Amszterdamban és Londonban, akkor irány hazafele (természetesen insta/facebook posztolás fél óránként). Hazaérkezés után aznap este még Wellhello koncert meg dorbézolás az Erasmusos spanokkal, másnap sikeres diplomavédés MSc-n, még aznap wellnessezés és romantikus vacsi a pasival, köv nap meg utazás Saint Tropez-be, ahol - mit ad Isten - megkéri a kezem a pasim. Ez olyan világ, ami számomra teljesen felfoghatatlan és nem feltétlenül az anyagiak miatt, hanem amiatt ahogyan egy tökéletes élet, tökéletes lépésekkel, tökéletes emberekkel, tökéletesen meg van koreografálva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!