Van olyan köztetek, akire ilyen hatással voltak a korlátozások?

Nekem ezek megvoltak a vírus előtt is, de tény hogy nem segít rajta a helyzet.

Igazából első hullámnál nekem is rosszabb volt, de másodiknál már interneten beszélgettem sokat, hobbi stb. (Így belerázódtam az otthoni életbe) és kezdett visszajönni a "magabiztosságom".

Engem egy valami zavart, hogy volt nem egy csaj abban az időszakban akivel bámultuk egymást, és nem láttam az arcát a maszk miatt, ezt nagyon sajnálom.

Oké hogy álarc mögé bújva bátrabb az ember, de ha tetszik egymásnak két ember az már nem egy maszkon fog múlni.

Volt egy olyan vicc a finnekről, hogy alig várják, hogy megszünjön a 1,5 méteres távolságtartási szabály. Akkor állhatnának egymástól 3 méterre, mint régen.

Vannak akikre ilyen hatással voltak a korlátozások. :-)

Igen sajnos.:(

Introvertált vagyok, eddig sem szerettem a tömeget, pl. koncertekre, fesztiválokra nem jártam és ha tömve volt a villamos vagy a metró, az is zavart. Az ismerkedés, barátkozás sosem volt az erősségem, jelenleg nincsenek is barátaim. Visszahúzódóbb vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudok beszélgetni valakivel.

Azt vettem észre, hogy a korábban teljesen átlagos, mindennapi dolgok ma már szorongást váltanak ki belőlem. Nem erős szorongás, nem pánikroham, de azért zavaró és kellemetlen. Pl szorongok, ha tömegközlekednem kell (amivel korábban az ég világon semmi bajom nem volt fővárosiként, szerettem is sokszor), vagy ha úgy igazán emberek közé kell mennem. De ez is változó. Túlságosan elkényelmesedtem, ha van valami program vagy több helyre kell menni, az már nekem nagy dolog.

Korábban például nagyon szerettem sétálni, akár másokkal, akár egyedül, nagyobb távokat is, most meg sokszor nincs is kedvem, egyedül meg pláne nem nagyon sétálgatok.

Tegnap is leült egy nő közvetlen elém a villamoson, mikor máshol is volt hely és zavart. Jobban zavar a nagy zaj, a tömeg. Elég frusztráló ez úgy, hogy a fővárosban lakom, tehát marha gyorsan vissza kéne szoktatnom magam.

Irigylem azokat, akiket ez meg sem érintett. Azt mondják, tele vannak a pszichológusok, iskolás gyerekekkel is, de én a környezetemben senkit nem látok, akit ez megviselt volna. Azt látom, hogy az emberek örülnek, hogy mehetnek és mennek is mindenhová.