Sokan a pénztelenségre, nulla jövőképre miért szülnek gyereket?

Mert ezt a mintat lattak mar a szuleiktol is, ahogy ok is a sajat szuleiktol, generaciokra visszamenoleg. Ez a termeszetes, mindenki igy csinalja a kornyezeteben is, penze es motivacioja nincs kitorni, igy marad ez.

Vagy a masik veglet, hogy nincs penze (vagy lenne, de masra kolti) gumira, egyeb eszkozokre, es mivel naprol napra el, ezert nem gondol bele abba, hogy mi lesz majd holnap vagy 9 honap mulva, amikor megerkezik a gyerek.

Na, itt álljunk meg egy polgári szóra, gyerekek! Baromira el lett ba5zva ez az egész világ, amikor mindenkivel elhitették, hogy gyereket akkor szabad szülni, ha mindent meg tudsz neki adni. Ez egy akkora maszlag, mint szódás a lovát! Kezdjük ott, hogy egy gyereknek SOHA nem tudsz mindent megadni. Evolúciós öröksége az állandó elégedetlenség. Erre valamikor szüksége volt a túléléshez, és a pár ezer év nem volt elég, hogy ez kitörlődjön. Folytassuk ott, hogy minél többet adsz meg neki gyerekként, annál boldogtalanabb felnőtt lesz. A boldogság ugyanis nem más, mint a boldogság keresése közben megtett út. A változás, a FEJLŐDÉS. Egy szegénysorból jött gyereknek jószerivel egész életében lesz HOVA fejlődni, mire beszerzi a lakást, valamint azt a rengeteg apróságot, ami egy háztartásban szükséges. Aki segge alá kap mindent, az hova fejlődik? Én a kivágott orrú tornacipőmből tudtam hova fejlődni. Az én csemetéim a szekrény alján heverő 3 pár megunt Adidasból nehezebben. Igen, én is elqúrtam. Én is erőn felül megadtam mindent, é ezzel igencsak magasra tettem a lécet nekik. Emlékszem, milyen öröm volt, amikor az albérletbe megvettük az első vasalót, az első kenyérpirítót, stb. Ezek filléres vackok, de nekünk egy világot jelentett a megszerzésük. És évtizedeken keresztül ilyen (látszólag) apró örömök kísérték az utunkat. A nagyobbik fiam ennyi idősen azon agonizált, hogyan tudná a tőlem kapott Focust Mustangra cserélni. És messze nem boldog! Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek a párjával, de eszükben sincs gyereket csinálni. Még ez kell, még az kell, még toronyóra aranylánccal, aztán meg azt veszik lszre, hogy már kiöregedtek belőle.

Az ember minden életkorának megvannak a "kötelező" körei. Gyerekként játszani kell, kamaszként lázadni, hülyeségeket csinálni, és begyűjteni az érte járó pofonokat. Fiatal felnőttként egzisztenciát, családot építeni, és gondoskodni az utódlásról. Hatvan felé visszanézni, és mosolyogni a múlt sikerein, vagy baklövésein. Ha bármelyik kimarad, keservesen megbánja az ember.

Mert:

"Ahova isten bárányt ad, oda lehelőt is"

"A pénz nem számít, csak szeretet legyen"

"Nagyanyámék is huszan voltak testvérek a világháborúban éhinségben, mégis felnőttek"

És még sorolhatnám...

Sokan azt hiszik, hogy a gyerek egy áldás, amiből ha kimaradsz nincs teljes értékű eleted, és a pénz meg majd jön valahogy.

De nem tudják, milyen hátrányokkal jár ez a gyereknek.

- Iszonyat érzés, mikor a többiek focis kártyát, játékbabát, stb-t gyűjtögetnek, neked meg nincs rá pénzed. Kirekesztettnek érzed magad, ha az egyik arany lelkű kis társad sajnálatból ad egyet, annál pedig megalázóbb érzés nincs.

- Borzasztó, mikor egy színházról, osztálykirándulásról azért maradsz le, mert "nincs rá pénzünk".

- A "majd lesz valahogy" rózsaszín köd feloszlik, amikor kiderül hogy nem lesz sehogy. Ott áll a ket okostojás pénz nélkül. Be kéne fizetni a számlákat, elromlott a mosógép, és kéne a telefon havi törlesztőjét fizetni. De mily meglepetés, ugyanúgy nettó 400-ból kell 3-4 embert eltartani mint gyerekek előtt 2 embert, semmi nem változott, az idő nem oldotta meg, Isten nem adott legelőt a báránykákhoz. A pénz pedig sok kapcsolatot tönkretesz. Rengeteg veszekedést szül, amit végighallgatni a kicsi léleknek megsemmisítően pusztító.

+1

ÓRIÁSI tévhit, hogy akinek mindent a sęggę alá tesznek, nincs miert küzdenie, nincs hova fejlődnie. MINDENT megadnék, hogy csak a tanulásra koncentrálhassak, és ne azon kelljen aggódnom, hogy a nagyon komoly egyetem MELLETT hogyan tudok talpon maradni, és mikor jön el az a pont hogy a suli-munka mókuskerék kikészít, és haza kell költöznöm. Az hogy támogatod a gyerekedet nem luxus, hanem alap. Az, hogy mellette elfelejted megtanítani neki az alapvető emberi értékeket, es a pénztől nagyképű újgazdag ficsur lesz, már csak a te személyes kudarcod és hibád.