Normális, ha úgy gondolom, hogy az életben az anyagi javak fontosabbak az emberi kapcsolatoknál, a barátoknál, családnál?

Az, hogy valaki az anyagiakat többre becsüli, szerintem normális, embere válogatja. Az viszont, hogy az emberi kapcsolatokat ennyi nem becsülöd semmire (sőt, szidod őket), az nem hiszem, hogy normális. Értem én, hogy nagyon kicsesztek veled, de ezeket meg kell tanulni feldolgozni és továbblépni.

Amit birtokolsz az birtokba vesz.

A barátságokat megértem, nekem is voltak nagy csalódásaim, de szerencsére nekem pl olyan családom van, hogy semmilyen anyagi javat nem helyeznék eléjük. Maximális szeretet, bizalom, támogatás. Inkább lennék nagyon szegény, nyomorognék, minthogy őket elveszítsem.

Nekem rokonok vannak olyanok, akik lehúznák a másikat, ha engedi, ha ilyen emberek vannak körülötted, érthető, hogy nem tartod őket sokra, és inkább önző leszel velük szemben.

De a pénz az embereknél van... ha így bánsz velük, akkor elpártolnak tőled. Nem mennek többé a boltodba, vagy kirúgnak az állásodból stb...

Abban igazad van, hogy csak magadra számíthatsz és ha bajba kerülsz, valószínűleg a barátok és a család is le fog szarni. A barátok is ideiglenesek általában, bizonyos életszakaszban megvannak, utána eltávolodnak és csak nagyon ritka a kivétel. A család meg végképp nem biztosíték arra, hogy segítenek ha baj van. Teljesen érthető, ha valaki magában bízik legjobban és magának teremt meg mindent, nem másokra támaszkodik. A sima pénz mindenek fölött hozzáállás viszont szintén káros lehet.

A legfontosabb, hogy a Fideszre szavazz 2022-ben!

Isten szemébe nem fontosabb, így hiába ez a primitív rendszer ami ezen a bolygón van, téves ezt gondolni.