Miért nem tudok barátkozni, emberi kapcsolatokat kialakítani? 17/L

A pszichológust meg lehetne próbálni, igen.

Édesanyám pszichológus pl és rengeteg veled egykorú jár hozzá, főleg most a digitális oktatás miatti szociális problémákból kifolyólag.

Én csak ajánlani tudom, hogy keress fel egyet :)

A családi háttér is közre játszott persze.

Apukád biztos közrejátszott.

Amúgy azt hiszem, hogy hasonló cipőben járok mint te. Én jó családban nőttem fel, viszont nem voltak szomszédjaink stb, így a családomon, és az iskolán kívül kevés szociális érintkezésem volt másokkal (lehet nem így mondják, de érted mire gondolok). Emiatt nem is tudtam ilyen téren annyi "tapasztalatot gyűjteni", így most próbálkozom 😅 egyelőre itt neten, ez jól megy :)

Nekem is ugyanez a problémám (19/L). Családon kívül képtelen vagyok elbeszélgetni bárkivel is, mondjuk addig nem igazán zavar a dolog, amíg nem maradok kettesben valakivel. Társaságban legalább el tudok tűnni, de ha kettesben vagyunk, akkor muszáj beszélgetni, ami nekem nem megy, és folyton beáll az a kínos csend. Ha valaki megkérdezi tőlem, "Mi újság?", azt felelem, hogy semmi, és kompletten lefagy az agyam, képtelen vagyok bármire is gondolni, amit elmondhatnék, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Emellett sokszor beképzelem, hogy engem biztos mindenki utál és csak a szememben kedvesek, a hátam mögött tuti kibeszélnek, stb... nagyon nehezen is illeszkedek be új közösségbe.

Pszichológus biztos tudna segíteni egyébként.

Egyébként akik ilyen cipőben járnak még, azok más területen (pl tanulmányok, külső) hogy állnak? Ott is van "visszamaradás"? Vagy pont hogy nem?

(Csak kiváncsiság, 4es voltam)

Két esetet láttam eddig:

1, Az illető egyszerűen nem is akart igazán barátkozni. Néha vágyott valaki figyelmére, de az, hogy energiát is fektessen a dologba, nem ment neki. Tudom, kifogok kapni ezért, mert menőbb mindig, mindenkit áldozatnak beállítani, de sokszor erről szó sincs.

2, A második kategóriában tényleg olyan emberek vannak, akiknél valami félrement, általában a család miatt. Ezen is lehet egyébként segíteni, pszichológussal vagy anélkül.

Amit még észrevettem, hogy ezeket a dolgokat sokan kinövik úgy, hogy egyszerűen rákényszerülnek a társaságokra. Pl. sokan gólyatáborban vagy koliban kezdenek el oldódni.

Egyébként, miért nem ismerkedsz itt? Vagy az osztályodban?

Nekem sem ment sokáig aztán elfogadtam H ilyen vagyok, lassan baratkozom.

Egyetemistaskent viszonylag népszerű lettem, mert nem játszottam meg magamat, most vannak barátaim - legalábbis így érzem.

Idővel kialakul, sokat fogsz még változni.

De egyébként, ahogy írták egy pszichologus nem ártana, nekem is segített.