Talán ezek miatt nem tudok "átlagos" ember lenni?

Sziasztok!

Tapasztalataim szerint nekem nem való párkapcsolat, vagyis eddig nagyon úgy jött le.

Sajnos apa nélkül nőttem fel, sosem volt olyan személy, akihez csak úgy oda tudtam volna rohanni egy pusziért vagy valami másért. Emiatt úgy érzem apakomplexusom van, amivel hátrányos helyzetben vagyok. Valahogy szükségem van arra, hogy valaki értékeljen, vagy velem együtt örüljön, de rosszul érzem magam, mert ez nem egy társ dolga lenne, hanem anno a szülőé lett volna. És nemcsak otthon, de az iskolában se bántak velem valami jól, a "barátaim" mindig hátba szúrtak, így végleg egyedül éreztem magam. Ami a mai napig sem történt másképp. És ha az életemben már felbukkan egy olyan ember, aki kedves, képes vagyok rá bízni az egész életem, mert annyira nincs senkim, akivel tudnék beszélgetni vagy meg tudná érteni.

Úgy érzem velem van a hiba, és próbálkozom, de annyira a béka segge alatt van az önbizalmam, hogy nehezen megy egyedül felállnom.

Most így gyorsan haptákba, ami eszembe jutott leírtam, de szeretném megköszönni annak, aki esetleg végig olvasta, esetleg pár tanáccsal is tudna szolgálni.