Szereted a személyiséged? Érdekesnek tartod, meg szereted önmagad?

Igen, igen és nagyjából igen :-) Az önszeretettel vannak gondok, mert a külsőm nem olyan, mint szeretném, néha sokat dolgozom rajta, de van amikor belefáradok az egészbe.

És belülről is vannak sérelmeim amik akadályoznak dolgokban, bár felismerem, kezelem őket amennyire tudom. (molesztálás, nárcisztikus nevelőapa stb)

Már régen felnőttem. A személyiség nyilván genetikus és tanult dolgokból tevődik össze, szerintem engem az formált a legjobban, hogy mióta megtanultam olvasni, mindig olvasok valamit. Könyvmoly vagyok. 13 évesen megtanultam jógázni egy könyvből (akkoriban vidéki városban nem nagyon voltak jóga klubok). 14 voltam, amikor, mivel nem szerettem hogy szemüveges vagyok úgy döntöttem, hogy meggyógyítom a szemem, mert elolvastam egy könyvet erről és végig csináltam és sikerült. Aztán vallást kezdtem keresni, mert ateista családban nőttem fel és tudtam, hogy az élet többről szól. Jópár évig kalandoztam a vallások világában, aztán ismét vallástalan lettem, de rengeteg teológiai, filozófiai ismeretet szedtem fel, a hitem, világnézetem drasztikusan átalakult.

Sokat utaztam a világban, megtanultam nyelveket és ilyenkor én teljesen rácuppanok a kultúrára, szóval ez is biztosan formált engem. A világ minden tájáról vannak ismerőseim akikkel évek múltán is néha egymásra írunk.

A lányom kapcsán pedig az autizmusban,fejlesztő pedagógiában lettem járatos, együtt dolgozunk ki módszereket ami segít neki tanulni, engem pedig szülőkét és tanárként is fejleszt.

Szeretek festeni, rajzolni, történeteket írni. Szeretem a művészetet és hagyom, hogy hasson rám. Ez nagyon fontos. Szeretek interakcióban lenni a világgal. Ezáltal én is több leszek. Vagy épp kevesebb, ha arra van szükség.

"Szereted a személyiséged?": nem, utálom, mert teli van önellentmondással, elfojtott vágyakkal, stb.-vel.

"Érdekesnek tartod, meg szereted önmagad?": ettől függetlenül érdekesnek találom a személyiségemet, de nem szeretem önmagamat.

"Kiváncsi vagyok. Arra is hogy hogy jott letre az a szemelyiseg ami neked van.":

A születésemtől kezdve van egy alapbetegségem, ami negatívan befolyásolja az életemet. Introvertált vagyok nagyon, nem/alig merek lépni a közösség felé, ha meg mégis, akkor egy idő után visszalépek, tehát ki-belépek mindenhonnan. Ezt a környezetem (sem) érti. Szeretnék rajta változtatni, de ha nem érzem a stabilitást a környezetemben, a kiszámíthatóságot, akkor ilyen vagyok. Ezért sem szeretek ismerkedni, leragadni valaki mellett, mert tudom, véges minden, és nem jó, ha valaki elmegy mellőlem, ha már elkezdek végre ragaszkodni hozzá... Így inkább nem kell senki sem.

Igen, nagyon-nagyon szeretem magam, hálás vagyok amiért ezt az életet, valamint ezt a személyiséget kaptam az égiektől és ha újra kellene születnem még 1000x is ezt választanám.

🙏🙏

Igen - Igen - Változó

/INTJ/

Eddig érdekesnek tartottam, de az utóbbi időben meguntam, most szeretnék valamennyire megváltozni.

Nem szeretem önmagam, de nem is utálom.

"#5 ;) hogy hogy ennyire jo?"

Pozitív mentalitás. 😉

Az élet rövid, nem érdemes negatívan élni, mindenben meg kell találni a jót.