Más is érzett már így közületek, miután elvesztette a rokonát és az ismerőseit?

Meghalt egy számomra kedves rokonom, covidban. Nagyon nehéz volt feldolgozni, de nem tudom feldolgoztam e, mert minden nap gondolok rá és, ha valami jelentősebb dolog történik, akkor ő jut eszembe először és még csinalom a közös szokásainkat.

Kb 2 hónapja meghalt egy tanárnő - abban a gimiben tanított, ahova jártam. Az ő halála megdöbbentett, hiszen ő róla nem hittem volna, hogy ez megtörténhet, ráadásul a gyerekei velem egyidősek és nagyon kötődtek az édesanyjukhoz és anno a tanárnő is szeretettel mesélt nekünk a gyerekeiről.

Tavaly és tavalyelőtt meg 2016-ban is meghalt 1-1-1 tanár ugyanabban az iskolában.

Illetve nemrég meghalt a szomszéd, aki erős volt, egészséges életmódot élt és imádta az életet.

***

Az utóbbi napokban elkezdtek előjönni olyan gondolatok, hogy ezentúl ez lesz-e, hogy lassan mindenki elmegy, nem látom őket többé, nem hallok felőlük és már csak azt fogom látni, hogy meghalnak az emberek egészen addig, amíg idős koromban én is meghalok.

Mással is volt ilyen?

Hogyan hesegette el ezeket a gondolatokat úgy, hogy nem jöttek vissza?