Hogy lehet önbizalmat és akaraterőt fejleszteni?
Évek óta egy kész csőd vagyok, elég sok rossz dolog történt már velem. Tudom, hogy az én koromban (16 évesen) az a nem normális, ha valaki elégedett az elmeállapotával és a mentális tulajdonságaival, viszont úgy érzem, hogy nálam ez elért egy olyan szintre, amit már nem lehet a normális keretek közé sorolni.
Semmi önbizalmam sincs, utálom magam, legszivesebben újra kezdeném az egészet, hogy mindent másképp csinálhassak. Nincs sok barátom, velük se tartom túl szorosan a kapcsolatot. Sokszor nem merek rájuk írni, mert félek, hogy csak kellemetlenség lennék számukra, úgy érzem, hogy van jobb dolguk, annál, hogy rám fecséreljék az idejüket. Tudom, hogy ez a legtöbbekkel nem lenne így, hisz nem vagyok egy elviselhetetlen egyén, de nem is tudom... Elég szánalmasnak érzem magam, nincs magamban semmi, amit kiemelkedőként tudnék értékelni. Nehezen oldódok fel társaságban és nagyon visszahúzódó vagyok. Hiába ver a szívem, gondolkodok, lélegzek, mégis úgy érzem, mintha nem is élnék. Telik az időm, múlnak a fiatalságom évei, pazarlom az életem. Látom, hogy baj van, de nem tudom, hogy mit kellene tegyek, hogy ez változzon.
Az akaraterőm sem túl irigylésre méltó. Általában semmire sincs kedvem, mindig bágyadt és fáradt vagyok, bár lehet inkább csak lusta. Például, ha tanulni kéne, tudom, hogy kell, de belegondolok a mentébe és még az élettől is elmegy a kedvem. Legszívesebben végigaludnám a napot, felelősségek nélkül. Utálom, ha rámsóznak valami munkát, hisz azokat is alig tudom megcsinálni, amik magától értetődőek. Már az iskolai évek alatt ki is alakult velem szemben egy elég magas elvárás a tanárok részéről és szégyellem magam, ha nem tudom teljesíteni, azt, amit elvárnak tőlem. Olyankor is hibáztolom magam, mert nem bírtam rávenni magam egy csepp tanulásra, de hiába, utánna is ugyanúgy nincs kedvem semmihez.
Azok után, amiken átmentem rettegek a jövőtől, az előttem álló kihívásoktól és fájdalmaktól.
Mit tehetnék?
válasza:De mivel nézzek szembe?
A fáradságot, kedvtelenséget nem tudom leküzdeni. Akárhogy próbáltam még nem jött össze.
Ha egy alkalommal sikerül valami haladást elérnem, például szociális téren, barátokkal elmenni valahová (egy évben max. 4-szer), akkor is utánna olyan, mintha meg sem tettem volna és következőre nem merném megtenni.
Nem is igazán a társasággal van bajom, nem hinném, hogy szociális fóbiám van, egyszerűen csak túlságosan rágörcsölök mindenre (hogy mit mondok, hogy hogyan viselkedem, hogy merre nézek stb.).
Az önbizalmammal meg nem is tudom, hogy mit kezdhetnék...
válasza:én is kb 16 éves koromtól vagyok doomer
25F
válasza:A szociális fóbia kifejezés félrevezető, - hiszen ez a jelenség közel sem olyan, mint mondjuk a pókfóbia. Az angol social anxiety disorder (SAD beszédes :D) sokkal találóbb. És pont ezek a tünetei, amit leírsz: ,,túlságosan rágörcsölök mindenre (hogy mit mondok, hogy hogyan viselkedem, hogy merre nézek stb.)" (Tapasztalatból beszélek, én is ilyen vagyok.:))
Meglepően sok ember szenved tőle, általában az introvertált beállítottságúak. Angol nyelven egészen jó anyagok vannak róla pl youtubeon is.
Tinédzserkoromtól ilyen voltam, mint amit leírsz. Huszonegynéhányévesen jött a változás, amikor találtam néhány olyan tevékenységet, ami érdekelt és elmentem klubokba, ahol találtam mentorokat magamnak. (Vigyázat, olyan vad klubokról beszélünk, mint: sakk-klub, fotóklub, túrázós társaságok, biciklitúrázás.) Az ő bátorításuk óriásit lendített a fejlődésemen - de ez elég esetleges, valószínűleg előrébb lettem volna, ha korábban segítséget kérek. Egy pszichológus vagy coach segíthetne neked is.
Az a lényeg, hogy legyen egy külső, objektív szemlélőd, aki visszaigazolja a fejlődésedet, szembesít azzal, ha éppen nem teszel semmit magadért vagy szabotálod az életedet, vagy túl sokat vársz el magadtól. Fontos konkrét és reális célokat kijelölni. Ne akarj mindjárt a szigeten eltölteni egy hetet idén nyáron, mert ez olyan mértékű szorongást okozna, hogy nem bírnád elviselni. Kis kihívásokat kell állítani magad elé, és ha ezeket teljesíted, elkezd épülni az önbizalmad.
Nem szociális vonatkozású eredmények is emelhetik az önértékelésed - ha eredményeket érsz el az életed valamely területén, utána úgy fogod érezni, hogy értékes és érdekes ember vagy, lesz miről beszélned. Nálam a biciklizés volt ilyen. Elkezdtem kísérletezni, hogy mennyit tudok menni egyszerre, milyen messzire tudok eljutni - mentem 10 km-t, aztán 20-at, 50-et, 100-at, 150-et. És folyamatosan növekedett az önbizalmam attól, hogy képes vagyok erre a teljesítményre, és egyébként nem is kifejezetten nehéz, az egyik legkönnyebb sport. És nem kell hozzá társaság. Nagyon sok magányos, introvertált bringázó van.
Ma már sokkal több lehetőség van, az országban szinte mindenfelé lehet társasozós társaságokat találni, vagy olyan hobbit, amin keresztül kapcsolódni tudsz. Elsősorban valamilyen sportot, küzdősportot ajánlanék, mert a mozgás is nagyon sokat segít a szorongás enyhítésében.
Köszi. :D
Amúgy általában, ha nem ismerem a társaságot és nem ismerek olyat, aki ismeri őket (tehát teljesen idegenek), akkor nem olyan vészes, így például lehet, hogy egy fesztivált elviselnék. Ismeretlennel csak akkor van baj, ha bejön külsőre. :D
Ismerőssel viszont még köszönni sem merek, nem hogy beszélgetni. A családtagokkal és a közeli barátokkal tudok csak feloldódni, de velük is csak nehezen. Ahogy írtam, ha egyszer sikerül, legközelebb olyan, mintha előröl kezdődne az egész.
A pia segít, de azért nem akarok mindig inni. :D Nagyon ritkán iszok, akkor is keveset, még csak részeg sem voltam soha, úgyhogy nem vagyok piás, míg mielőtt valaki felhozná. :D
Szerintem is előbb az önértékelésemen/önbizalmamon kéne csiszolni, hátha az kihat erre is. Elégge utálom magam, nem ok nélkül, bár inkább nem részletezném. Arra gondoltam, hogy amint befejeződik a suli, elmegyek futni, hátha segít és elvonja a figyelmem a negatív tulajdonságaimról, bár lehet, hogy eleinte inkább csak ártani fog, mert nem vagyok valami jó kondiban, úgyhogy az már csoda, ha letudok "futni" egy kilómétert.
válasza:Hát igen, ez ilyen. :)
Gyakorlással és idővel ez majd könnyebb lesz. Tiniként most definiálod újra magad, nem egyszerű ebben a világban felnőtté, pláne férfivá válni. Normális, hogy állandóan másokat monitorozol és a saját viselkedésedet. Amúgy kipróbálhatnád az improvizációt is, vagy valamilyen színészkört, ha van a suliban, a környéken. Sokat segíthet ebben, ha szerepeket, tónusokat próbálsz ki.
Ahogy az olyan munkahely is, ahol sokat kell beszélni, embereket kiszolgálni. Kereshetsz nyárra valami ilyen diákmunkát - pénztározás, pultos állás, kisegítő helyi boltban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!