Mi a véleményetek az átlag "hétköznapokról"? (Lent a többi)

Ez igy van.

20 as eveidben elkezdesz dolgozni, aztan vagy belefasulsz vagy beleorulsz vagy (kozel lehetetlen modon) kitorsz ebbol.

Kitorni is csak azok szoktak tudni, akiknek a szuleiknek van vallalkozasuk es azt atadjak a gyereknek vagy barmi ami ehhez hasonlit.

Nem pizzafutarbol lett A Microsoft igazgatoja.

A legtobb ember inkabb belefasul, ezekbol lesznek a munkahivatasosak - eletuk = munka. Nem a legkellemesebb szemelyek.

Aki meg beleorul az sem a legjobb, nehez vele egyutt dolgozni, de talan jobb mint akinek az elete a munka.

Az átlag hétköznap? Csodálattal tölt el. Mikor van időd főzni egyet, porszívózni egyet nyugodtan.

A bugyimat elhagytam az elmúlt 2 évben, nem csak munka miatt. Annyi minden projektben benne voltunk a férjemmel, hogy azt más 20 év alatt SE éli meg.

Lassan talán nyugi lesz, és lesz időm csak dolgozni, főzni, takarítani, olvasni, társasozni, nem pedig 600 felé szakadni.

Érdekes kérdés, de van benne igazság.

Én úgy vagyok vele, hogy várom a következő hetet, hiába is lesz nehéz. Régebben nagyon féltem tőle, hogy "Mi lesz?". Mára megtanultam, hogy lesz valahogyan. a nem is *5-re, hanem 3-asra, de teljesíteni fogom, és lesz utána folytatás. Amikor ezeket a pillanatokat ma várom, azt gondolom, hogy utána jobb lesz valamivel. Majd rájövök, hogy nem, nem lesz jobb, minden ugyanúgy folytatódik tovább.

Tehát az élet egy folytonos körforgás, amiben csak mi képzeljük bele, hogy valami jó lesz, pedig csak egy rövid időszak a jó dolog, a többi átlagos, vagy rossz.

A Verdákban van egy szép idézet, amit az emberi életbe is át lehetne ültetni:

"Az autók nem letudni akarták az utat, hanem jól érezni magukat közben."

Én nem tudom jól érezni magamat az életemben.

Nekem attól függ.

A járvány alatt nagyon jól teltek a hétköznapjaim, 9-10 óra munka mellett is maradt bőven időm magamra, lazítani, itthoni teendőkre. Úgy éreztem megtaláltam az egyensúlyt, jól érzem magam a bőrömben, produktív vagyok.

Mióta újra elrendelték a bejárást a munkahelyre azóta görcsölök és szorongok, stresszes és nyomasztó érzés, az utazás mellett alig jut időm bármire és a napom nagy részét egy olyan helyen kell töltenem amit utálok.