10-ből hány ember költözne új élet reményében külföldre, nyugatabbra? Miért és mivel jobb "kint" rövid és hosszútávon?

A szüleim Németországban élnek, először apukám ment ki 10 évvel ezelőtt, utána anyukám, immáron 5 éve.

Azért jobb nekik kint, mivel normális fizetésük van, nem kell azon gondolkozniuk, hogy a számlát fizessék-e be, vagy kaját vegyenek. Futja mindenre, amire szükségük van, félre tudnak tenni, tudnak tervezni.

Itthon épp, hogy kijöttünk a fizetésükből, és bár mindig volt mit enni, és mindig be tudtuk fizetni a számlákat, viszont, hogy félre is tegyünk arra már nem igazán volt lehetőség. Ha most elromlana a mosógép, vagy a hűtő, akkor mennének, vennének egy újat, nem áruhitelre, nem más fajta hitelre, nem kölcsönkért pénzből..

Nem szakadnak bele a munkába sem, és mégis jó fizetést kapnak, míg itthon apukám 3 műszakban keresett 150-180 ezer forintot.

Fontolgatjuk a párommal, hogy kimegyünk mi is, csak én az iskola miatt nem akartam, így, hogy idén levizsgáztam már nem tart vissza semmi.

ja csak ezt felejtik el, hogy 1600 as minimálbér mellett neme gyedül bérelnek kint lakást hanem 4-5-en vannak munkásszálláson.

Ha az itteni 400euros fizetéshez is ezt tennék, akkor maradna.

Persze nem az lenne a cél, hogy minimálbérért pucold a mocskot itthon agy külföldön. de jó szakmával idehaza is szépen lehet keresni.

Az alapképzésemen tizenöten voltunk a szakon. Amint megkaptuk a diplomát, nyolcan azonnal kimentünk mesterképzésre (én kint is maradtam, nincs az a pénz, hogy visszamenjek Magyarországra), heten maradtak, de később ebből hárman szintén kijöttek külföldre.

A más szakokon végzett barátaim többsége is vagy külföldön van, vagy tervezi elhagyni Magyarországot a közeljövőben. Nekik ez a vírushelyzet nagyon nem jött jól (bár ezt sokan elmondhatjuk magunkról... ).

Nyilván számít, hogy hova mész és mit (tudást, tapasztalatot, jellemet) viszel magaddal ahhoz, hogy jól megélj. Nálam csak részben számítottak az anyagiak, egyszerűen bizonyos országokban jobb és több lehetőséget láttam, jobban vonzott a kultúrájuk és a tájuk, valamint a társadalmuk. Ha hosszútávra tervezel bárhova menni, akkor csak a pénz nem lehet tényező.

26 (Csakhogy be tudd lőni a korosztály, akiről írok.)

Építésvezető ismerősöm 5+ éve nézett egy állás ajánlatot.

3000 Euró nettó kezdő fizetés, céges autó, lakhatási támogatás. Ezer egyéb juttatás.

Ezzel szemben itthon akkoriban keresett 250-300 ezret, nem fizetett túlórák, nem volt céges kocsi, és oldjál meg magad mindent. Mondjuk azóta se sokat javult a helyzet...

"Budapesten 100-150 ezernél kezdődnek a normális albérletek"

És még nem is mondtál sokat, 100 ezer körül lassan csak garzonok vannak, 100-120 ezer között meg a nagymama halála után kiadott "bútorozott" albérletek amiben még a nagyi szelleme is ott van. Ami már vállalható albérlet, normális helyen az ami 150 körül mozog.

Így van, 8-as.

Én annyira bírom, amikor azzal jönnek (itthon maradt ismerőseink, de pár rokon is), hogy jó, jó, de ugye mennyi is ott lakást bérelni?

Most komolyan, azt hiszik, hogy ami pluszt keresünk, az elmegy a bérelt lakásra? Mert akkor nekünk kezeltetnünk kellene magunkat, ha ennyire hülyék lennénk.

Annyit mondok, hogy első időben nem dolgoztam (fél évig), Ausztriában tartományi székhelyen laktunk, két szobás lakást béreltünk, én távban végeztem egy továbbképzés, a férjem mérnök. Meg sem éreztük, hogy nem dolgozok, és úgy, hogy nem figyeltem különösebben a hipermarketben, hogy mit veszek meg (úgy értem, ami jólesett, azt vettem, mármint kaját, ilyesmit), alsó hangon 800 ezret tudtunk félretenni havonta. (Úgy, hogy lakbér+rezsi+kaja+öltözködés+hazautazási költségek után, és alsó hangon, mert volt, hogy többet. És volt, hogy hozattuk a kaját, volt, hogy étterembe mentünk, edzőterembe rendszeresen jártunk.

Na EZ nem mindegy, mert itthon sem fizetik rosszul a férjemet, de nagyon nem 800-900 ezer maradna/hó.