Az emberek miért ennyire gyatrák értő olvasásból?

Miről beszélünk, amikor 4. osztályban a tanítónő sem tudta értelmezni a szöveget, amiből dogát íratott a gyerekekkel?

Nem hittem el, hogy az okos, értelmes lányom 3-ast írt, bementem a suliba, elkértem a szöveget.

Valami növény vízben állt, a szárának a feléig ért a víz, valami ilyen természeti dologról szólt a megértendő szöveg.

Maga a tanítónő sem értelmezett jól egy ilyen egyszerű dolgot, én értelmeztem le neki, válasza, "ja, tényleg". (24 éves pályakezdő, na de na...)

Komolyan, majdnem megkérdeztem tőle, hogy egészen hülye-e.

Huhh, ennek eléggé összetett okai vannak.

Az egész probléma otthon kezdődik. Az óvodás korú gyerekhez úgy állnak hozzá a szülei, hogy ráér majd az iskolában megtanulni olvasni és számolni, nem kell ideje korán ilyenekkel terhelni a kicsi agyacskáját. PEDIG: az iskola nagyon rossz hatásfokkal tanít írni, olvasni, számolni. Szülőtől, nagyobb testvértől sokkal könnyebben elsajátíthatóak ezek, már egyénfüggően 3 és 6 éves kor között is.

Hadd világítsam ezt meg 2 személyes anekdotával:

1) Az első 19 évvel ezelőttről való.

Én közepes értelmi képességűnek tartom magam, de anyukámmal játékosan 5-6 éves korom között megtanultam olvasni, 100-ig számolni, összeadni, kivonni és szorozni is. Ha ezeket nem tanultam volna meg suli előtt, akkor küldhettek volna engem első, második osztályosként speciális kisegítő órákra ezekből a kompetenciákból, mert ahogy a suliban tanították ezeket, semmit sem értettem. Most akkor mi vagyok, tehetséges vagy szellemileg korlátolt?? Mert óvodásként már olvastam, összeadtam, kivontam és szoroztam, DE ugyanezeket az iskolában nem tudtam volna, csak segítséggel, elsajátítani...

2) Egy másik személyes történet (ez már leérettségizett, dolgozó felnőtt koromból való; kb. 3 évvel ezelőttről)

Vonaton ültem, munkából hazamenet. Nagymama utazott az unokájával. Első osztályos olvasás tankönyvvel gyakoroltak. A gyereknek nagyon nem ment az olvasás. Szegény sírt és szenvedett, a nagymama pedig büntetéseket helyezett kilátásba, ha nem tudja kiolvasni a feladott szöveget (mintha ez szegény gyereken múlott volna...). Ez a jelenet több hónapnyi sz. ar iskolai és sz. ar otthoni hozzáállást sejtetett az olvasás-oktatást illetően. Ha jól gondolom, nagyjából így kell egy életre traumatizálni egy gyermeket/ leendő felnőttet az olvasással kapcsolatban, és szövegértési kompetenciáinak várható mértékét radikálisan lecsökkenteni...

Másik probléma az, hogy az iskola elsődeleges funkciója, minden híresztelés ellenére, a gyermekmegőrzés. A szülők heti 4-6 napon keresztül reggeltől késő délutánig v. késő estig (rosszabb esetben késő délutántól reggelig) gürcölnek, hogy meglegyenek az anyagiak. Az iskolából hazaérve a gyerek, a munkából hazaérve a szülők is fáradtak. Pedig annyira sz. ar az oktatási rendszer, hogy egyre több szakember azt mondja (szoktam olvasni ezzel kapcsolatos cikkeket), hogy az alsó tagozatos MINDENT MEGALAPOZÓ kompetenciák megtanítására az iskolák sajnos egyre kevésbé képesek, ezért egyre nagyobb szükség van az otthoni gyakorlásokra, foglalkozásra.

Fáradt szülő, fáradt gyerek késő délután/ este a gyermek 6-8 óra tanulása után MÉG tanuljon többet, hogy olyan kompetenciák elsajátíthatóak legyenek, mint olvasás, írás, szövegértés, számolás. Akkor minek szenvedett ott a gyerek a suliban napi 6-8 órát?? A játszópajtásain kívül nem sok jót lát az átlag gyerek az iskolában. Az a 6-8 óra rossz, 4 éven keresztül, amit fontosnak mondanak neki, pedig nem képes 4 év alatt 1-2 év alatt IS JÓL megtanítható kompetenciákat átadni neki, csak nyűgöt és szenvedést és kompetanciaszerzés-elleni traumatizációt.

4. osztály, azaz az alapvető kompetenciák "megszerzése" után:

Mit lát otthon a gyerek??

Azt, hogy a szüleinek (most a nagy többséget kitevő "nemértelmiségi" szülőkről beszélek) a munkájához nincs szüksége a 4 osztályos alapkompetenciákon kívül sok mindenre. És a szüleinek a jelenje az ő jövőjének mintája/ várható kimenetele. Nem keres többet a több tanulástól (mert az egyetemet úgyis csak a "nagyon agyasok" tudják megcsinálni); és csak a hülyék olvasnak a sokezer szinkronos film, sorozat és jutyub videó mellett.

Az oktatási rendszer pedig egy pont után nem követel, hanem mindent elkövet, hogy átrugdossa a gyereket év végén a következő osztályba, és ne kelljen vele többet foglalkozni. És ezekből az átrugdosottakból kerülnek ki a szakiskolások tömegei, akikkel a szakiskola nem tud mit kezdeni, ők is átrugdosni akarják őket az osztályokon, nem pedig kompetens szakembereket képezni, mert már belefáradtak a hiábavaló próbálkozásba.

Amit viszont én sem tudok értelmezni (1):

Leérettségizni, sőt, lediplomázni is lehet hiányos szövegértési képességekkel.

A gimis társaim közül többen is elég jól képesek voltak leérettségizni szövegértési problémákkal. És többször is belefutottam abba, hogy diplomás emberek képtelenek voltak a szöveg megértettségét feltételezhetően válaszolni valahova.

Aztán itt van az egyre modernebb kor problémája. Egyre gyorsuló világ, egyre több szöveg, egyre egyszerüsödő szó/nyelvhasználat. Mindenki hozzászokott a sok információhoz, tehát sok ember sok információ fogyasztására ÉS közlésére vágyik, de az információ gyors áramlásához és váltakozásához is hozzászokott, így sem hosszabb, sem összetettebb szöveg ALAPOS elolvasására nem vállalkoznak, és ilyen szöveg megalkotására sem. Ebből következik az is, hogy közösségi médiumokon a cikkek, bejegyzések elolvasása nélkül csak a címből tájékozódnak, hanyag vagy primitív, de annál vehemensebb kommenteket írnak.

Van egy olyan számítástechnikai vírustípus is, ami úgy támadja le az eszközöket, hogy túlárazstja őket információval. A mai világ is átvitten, de kb. így működik. (Nem értek annyira a számtechez, ha tévedek, majd valaki kijavít, de attól még az analógi szerintem jó.)

Társadalmi motiváció:

A jelenlegi vadkapitalista gazdasági berendezkedésű társadalomnak 80%-ban NEM GONDOLKODÓ, HANEM BETANÍTHATÓ emberre van szüksége. Így ehhez alkalmazkodott/ alkalmazkodik a világ, ebből adódnak a hasonló mentalitást a gyermeknek átadó szülői minták és a rendszer az oktatást is láttatlanul ezen igények kiszolgálása irányába támogatja.

Ez a probléma nemcsak a nemolvasó embereket érinti! Nagyon sok olvasó ember is képes alapvető szövegértési problémákkal küzdeni. Ezt egyrészt fórumokon is tapasztalom, másrészt meg könyvesboltban dolgozom, és ottani vevőknél is gyakori ez sajnos. Ha azt hinné bárki, hogy ez csak a ponyvafogyasztókra igaz, nagyon téved. A szépirodalom- és a szakirodalomfogyasztók körében sem ritka, a tanároknál pedig (megdöbbentő módon) átlag felett gyakori. (A személyes tapasztalatom szerint ez a probléma valamivel kevésbé jellemző a komolyabb sci-fi-t és fantasy-t olvasó emberek és az egészséges erőedzéseket ismertető könyveket kereső férfiak [igen, ezutóbbinál csak a férfiakra igaz] körében. Nem teljesen értem az összefüggést, de eddig ez a tapasztalat.)

Amit viszont én sem tudok értelmezni (2):

Aki nem tud rendes szöveget értelmezni, az az olvashatatlan helyesírású, összefüggéstelen hablatyokat hogyan képes megérteni?? És akkor én azokat miért nem értem meg??

Ez a téma még ennél is sokkal-de-sokkal tovább vezet, de egyelőre akkor ennyit az én meglátásaimról.

Hogy is lehetne jó értő olvasásból valaki, aki egy átlagos iskolahétből minimum három napot ellógott? Volt nekem általánosban több ilyen osztálytársam is. Volt egy, aki nagy nehezen elvergődött nyolcadikig, vagy talán nem akarták többször megbuktatni, pályaválasztáskor benyögte, hogy ő rokkant nyugdíjas akar lenni. Generációs probléma, iskolába járni, tanulni, olvasni - még ha nem is könyveket, de újságot, ami nem Blikk -, az ciki. De 40 évesen már két gyerek nagyszülője. Mások a prioritások, de ez azért elég szomorú.

Meg arra is gondolok, és pont ebből volt egy kellemes beszélgetésem a külföldi barátaimmal, hogy a nagyar oktatásban gyakorlatilag nem az életre készítik fel a diákokat. Az érettségi kötelező, nyomatják a verselemzést meg a költők életét, de egy rendes mondatot nem tudnak megfogalmazni, mert a nyelv és kommunikáció valahogy mindig háttérbe szorul az irodalomoktatás mellett. Én örömmel olvasok, ponyvát, szépirodalmat és szakiridalmat is, de az, aki az általános iskola nyolc éve alatt sem tanult meg olvasni, és a nevét sem tudja leírni, attól hogy várjuk el, hogy értsen bármilyen szöveget?

Szakmámból írok egy jót (és ez "csak" az, amikor az online számlázásnál ki kell választani a partner jogállását):

"Egyéb (belföldi nem ÁFA alany nem természetes személy, külföldi ÁFA alany és külföldi nem ÁFA alany nem természetes személy)"

Szerintetek hányan értelmezik jól? (vállalkozó, aki maga számláz nyilván).

Mert az emberek egy része funkcionális analfabéta.

[link]

Nekem a munkamemóriámmal van problémám és a hosszabb szövegeket emiatt nem tudom egyszeri olvasásra értelmezni. Sajnos ezt fejleszteni nemigen lehet.

Gondolom rengeteg ember küzd még ezzel a problémával. Ők biztosan nem olvasnak értően. Egy könyv elolvasásának sincs sok értelme esetemben, mert úgysem jegyzem meg a tartalmát.

Most is nézek egy sorozatot. A látottak 95%-át már nem tudnám felidézni.

Én ennyit tudok hozzászólni. A kérdésre nem tudom a választ, csak leírom a saját tapasztalataim, hátha ez segít valamit.

Ó, nem csak hosszabb vagy hivatalos szöveget nem értenek. Kapanyél egyszerű kérdéseimre nem bírtak itt az oldalon válaszolni. Válaszolt, félig, a mondat első felére, és kész.

Fenn vagyok Molyon, azt hinné az ember, hogy ott tök értelmes emberek vannak, mert könyveket olvasnak. Hát nem, ott is vannak, akik nem. (Főleg a könyvet eladó, vevő egyedek közt látni cifrákat.)