Szerintetek probléma, ha valaki éppen se nem tanul, se nem dolgozik?

Rólam van szó. Két félévnyi online oktatás után már azt éreztem, hogy nem bírom tovább csinálni és kiégtem vagy amolyan depresszió közeli állapotba kerültem. A sok egyedüllét, a monotonitás, a bezártság, folyamatos tanulás, stressz stb., nagyon rossz hatással volt rám és már nem tudtam rendesen koncentrálni sem, úgy éreztem nem marad meg a fejemben semmi, nem tudok rendesen odafigyelni, folyton kimerültnek éreztem magam, sokat idegeskedtem, sírtam stb. Emiatt úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet és passziváltam a következő félévemet. Szeptemberben tervezem folytatni az egyetemet, viszont addig igazából nincsen semmiféle B tervem. Sok lehetőség ugye eddig eleve nem is volt már csak a vírus miatt sem, illetve vidéken élek egy kisvárosban és itt is szűkösebbek a lehetőségek. A lényeg az, hogy eddig csak itthon voltam és élveztem, hogy végre van időm magamra, tudok pihenni, tudok foglalkozni a hobbijaimmal, ki tudok mozdulni otthonról, tudok tanulni a saját érdeklődésemnek és tempómnak megfelelően stb. Nekem ez nagyon jól esett, mert régóta nem volt időm pl. csak a kezembe venni egy olyan könyvet, ami nem az egyetemre kell vagy megnézni egy filmet. Valamint nem nagyon volt jobb ötletem sem, nem jött szembe velem egy olyan lehetőség sem, ami picit is megfogott volna vagy érdemesnek láttam volna kihasználni. A szüleimmel élek, ők fedezik az alap szükségleteimet (azon felül én fizetem magamnak) és családon belül igazából nincsen ezzel semmi probléma. A szüleim is mindig azt mondják, hogy tegyek ahogy jól látom, ami jól esik.

Viszont kívülről érzek némi nyomást, hogy el kellene mennem dolgozni, el kellene mennem valami mást tanulni vagy elmehettem volna külföldre stb., hogy valami extra különleges, hasznos, világmegváltó dolgot kellene csinálnom, ha már úgyis ráérek. Én viszont nem érzem így.