Pszichopata lehetek?
Pár jellemző
Könnyen unatkozom ha nincs mit csinálni.
Szeretem ha történnek körülöttem dolgok.
Néhány emberre rászállok időszakosan de csak azért mert nagyon idegesítenek és akkor kötekedem vele. Sokszor a gyenge pontján szúrok. De ez már következmény. Leginkább érzelmi emberek szoktak ezek lenni akik semmi logikus érvet nem tudnak hanem az érzelmekkel érvelnek és ez engem nagyon idegesít. Én csak úgy fogadom el ha valaki nemet mond ha elmondja mi az oka. Csak mert érez valamit nem érv nekem nem logikus és nem tartom oknak.
A tárgyilagos logikus emberekkel szót értek legtöbbször.
Sajnos a családom nagy része érzelmi közöttük nőttem fel.
Szeretem segíteni másoknak de van egy határ és azt is módszerek javaslatával teszem és semmi vigasztalás. Ha vigasztalni kell az nem az én terepem.
Szellemi és passzív tevékenységek nem kötnek le vagy csak ritkán. Ha aktív vagyok akkor érzem jól magam. Nem szeretek könyvek felett görnyedni hamar megunom.
A társaság feltölt amúgy meg az aktív tevékenység. De sok társaságom nincs mert ilyen pszichopata szerű vagyok nő létemre.
Hamar ideges leszek és hirtelen reagálok de olyan hamar le is nyugszom. Ha összeveszek valakivel és mélyen megsértem (olyanokkal amire lehet én is ugranék de én képtelen vagyok haragtartásra). Főleg érzelmi embereknél van hogy én már el is felejtettem és megyek bekülni de ő még tartja meg hogy ő nem felejt. Néhányan fel is hánytorgatják.
Nagyon sokszor unatkozom otthon és netes csoportokba írok ahol nagyon megosztó szoktam lenni.
A legutóbbi csoport viszont nem ilyen volt mert ez egy Mbti közeg volt. Annyira eltérő emberek voltak ott mintha válogatva lettek volna azaz az én gondolkodásomtól álltak messze. Főleg NF típusokkal volt konfliktusom.
Meg az infj-ket nagyon nem bírom elviselni és ugye ők voltak a legtöbben. Az intj se a kedvencem de egy fokkal jobb. Infp ilyen bajaim nem voltak ott meg az érzelmiseg zavart főleg.
Vissza az infj-kre ez kölcsönös volt. Nem bírták elviselni a nyers stílusomat meg az agressziómat. Sokszor akkor is annak véltek mikor nem voltam az.
Szinte csakbneten jutok el olyan messzire hogy egy veszekedés után (sokadik után) hogy életveszélyesen megfenyegetem véres késsel meg ilyenekkel amiket nem gondolok komolyan csak hatással akarok rájuk lenni és különben is tök hirtelen jön ki jellemző az előbb cselekedés mint a gondolkodás és a következményeket nem veszem figyelembe. Utána meg ezerrel szivok. Nem a fenyegetés miatt hanem hogy nem gondolok a következményekre bármi másban. De már tanultam belőle tehát már kevésbé jellemző.
Régebben jellemző volt a bűnbánat főleg a megbántott emberekkel szemben. De rájöttem hogy semmi értelme úgysem tudok megváltozni úgyis mindig meg fog történni. Mindig elő akarom hozni emberek reakcióját.
Mostanra tavaly óta mély depresszióban élek az undorító pszichopata személyiségem miatt vagyis ennek ez lett a következménye.
Voltam már orvosnál is csak találgatások mennek és gyógyszer felírás amik haszontalan szarok. Tele mellékhatásokkal. A depresszióm senki se veszi komolyan mert nálam nem olyan hogy nem csinálok semmit meg elhagyom magam. Nem is bírnám ki. Időszakosan jobb néha de amúgy nagyon harcolok vele.
Mbti be azonosulok az istp és estp típusokkal de lehet csak azért mert pszichopata vagyok. Teszten estp jön ki de régebben estj is kijött már (azzal nem azonosulok annyira). A funkciók szerint is inkább Estp vagy istp.
válasza:A bűntudat régen megvolt a veszekedések után és a bocsánat kérés is. Most már beláttam hogy értelmetlen mert úgysem lesz meg nem történt főleg egy érzelmi ember szemében.
Engem meg az se hagyd hidegen ha látok egy kilapított macskát de tudom hogy nincs mit tenni de nagyon sajnálom. Ez csak egy példa. Haltak meg már valakik előttem mivel kórházban dolgoztam. Természetesen megrázott ahogy a többieket is de én hamar felejtem tehát utólag már nehezebben vált ki vmit. De olyan nagy empátiám nincs amúgy.
Szeretni is tudok régebben ment most is menne de már azt vallom hogy ezeknek nincs értelme meg úgy már nem hiszek semmiben.
Gyűlölni viszont nagyon keményen tudok.
válasza:
válasza: válasza:Szerintem te ezt már eldöntötted magadban.
Az a legnagyobb baj, hogy túl sokat vagy egyedül és a nagy "felfedezéseidet", amiket a nárcisztikus személyiségednek köszönhetsz egyből konkrét tényként kezeled magaddal szemben, úgy látom ezeket nem is félsz másoknak elmondani, mintha szent írásokról áradoznál.
Lehetsz pszichopata, lehetsz más is, ha nem hiszel a pszichológiai dolgokban miért érdekel? :)
Az írásodból kivéve nem érzem azt, hogy bármin is változtatni akarnál, inkább csak azt, hogy írtál egy regényt önmagadról, mert imádod magad.
Egyébként mindenkinek több oldala van, van az, amikor mások érzelmeit figyelembe veszed a mindennapok cselekményei során, és van az ego oldala, amikor az empatikusság eltűnik, ha saját magaddal szemben akarsz valami jót tenni (szükségletek, vágyak, fétisek, egyéb egobarát tevékenységek), az is lehet, hogy jelenleg utóbbiban ragadtál, mert úgy érzed, hogy eddig qrvára nem foglalkoztál magaddal és mások sem foglalkoztak veled.
Azért nem hiszek benne mert az elmúlt másfél évben erőteljesen foglalkoztam pszichológiai dolgokkal (előtte is csak nem olyan intenzíven, terápián is voltam), jártam pszichiáterhez is szedtem a gyógyszereit, pszichológushoz is jártam. Az elmúlt másfél év hatalmas önelemzései csak gabalyodást okozott, belezavarodtam az egészbe mert nagyon bonyolultnak láttam, túlbonyolított hülyeségnek tűnt már ami csak felidegesíti az embert nem segíti, legalábbis belőlem ezt váltotta ki egy idő után.
Terápiák, pszichológus semmit se segítettek.
Volt egy rokoni balhé 2015-ben, akkor volt egy kifordulásom, akkor megváltoztam (magam szerint jó irányba), de ez egy másik téma és magamnak köszönhetően, nem a terápiák meg a pszichológus miatt, akkor jobb is volt már, de jött a covid meg az mbti meg a kemény önelemzés ami igazából nem is az én terepem (meghagyom az infj-knek). Hát ezért nem hiszek benne, hogy egy mély önelemzés segítene és erre a részére gondoltam.
Igen valóban sokat vagyok egyedül, és az a gyanúm hogy még introvertált személyiség se vagyok eredetileg.
válasza:Rengeteg könyvet olvastam különböző pszichiáterektől, ebben a témában is.
Ha valakiben felmerül, hogy ő esetleg pszichopata lehet, az nagy valószínűséggel nem az. Téged az írásod alapján zavar a saját viselkedésed, egy pszichopatában ez sosem merülne fel, nem érdekli őket.
Azt írod "jelenlegi munkahelyemen meg van, nem gázolnék át rajtuk a saját hasznom érdekében".
Na már ebből látszik, hogy nem vagy pszichopata, mert aki pszichopata abban nincs semmiféle empátia és sajnálat, ők bárkin átgázolnak, azon is akiktől csak jó dolgokat kaptak.
A hirtelen harag sem kifejezetten pszichopátiára utal, ők általában kimértek, nyugodtak, kalkuláltak. Nincs meg hozzá az érzelmi palettájuk, hogy erős érzelmeket éljenek át. A harag is erős érzelem.
A krónikus unalom amúgy rengeteg más pszichés állapotnál előfordul, nem csak a pszichopátiánál.
Azt írod a következményeket nem veszed figyelembe, viszont azt is írod, hogy már tanultál belőle. A pszichopatákra is jellemző az impulzív viselkedés, de ők nem tanulnak belőle.
Illetve szintén jellemző más pszichés betegségekre is az impulzív viselkedés.
Nem vagyok szakember, de még ha az lennék se lenne elég egy gyk-s kérdés a megállapításhoz, de szerintem az általad leírtak nagyon szembemennek azzal, amit a pszichopatákról tudhatok laikusként.
Nekem inkább tűnik némelyik általad leírt tulajdonság borderline személyiségzavarnak, de ez is csak egy tipp.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!