Szoktad úgy érezni, hogy átlátsz az embereken?

Ez most fogalmazódott meg bennem, hogy így nem leszek boldog soha. Szerintem ez nem bizalmatlanság nálam, hanem egyszerűen belelátok az emberekbe és az élettől is elmegy így a kedvem.

Pontosan tudom, ha valaki kedveskedik, milyen hátsó szándék motiválja, de azt is tudom, amikor tényleg önzetlen. Mondjuk ez elég ritka.

Ami most megdöbbentett, hogy rájöttem, hogy az egyik férfi ismerősöm meleg. Hónapok óta gondolkozom rajta, mert hosszú idő óta ő az első férfi, aki elindított bennem valamit...Aztán pár napja sose felejtem el, hirtelen bevillant, hogy nem a nőket szereti. Nem ismerek melegeket, de az elképzeléseimben a meleg férfiak nőies megjelenésűek, magas, kényeskedős hanggal, nőies testfelépítéssel, ruhákkal...És itt van egy férfi, magas, sármos, vonzó, mindene férfias és egyszercsak meglátom, hogy a saját nemét szereti. Nyilván összeállt sok kis mozaikból, de akkor se hiszem, hogy ezt más így összerakta volna. Amikor ez a felismerés megszületett bennem, elkezdtem jeleket keresni, ami igazolná és nagyon gyorsan megtaláltam, mert így, hogy már tudtam, mit keresek, könnyű volt megtalálni.

De hasonlóan vagyok barátságokkal is, belelátok a mélybe, kit mi vezérel...Látom, ahogy helyezkednek a dolgozók a főnökök felé, épp merről fúj a szél...ha másról fúj, akkor majd úgy helyezkednek...

Volt amikor a főnököm kedvesebb lett velem, mint korábban, de nagyon hamar beleláttam, hogy ez azért van, mert kapott maga fölé egy olyan vezetőt, aki már nem dőlt be neki és ő ettől egész kicsire összement...És amikor nyeregben kezdte magát érezni újra, megint elkezdett engem egzecíroztatni, csak mert a nagyfőnökkel úgy gondolta, hogy most már jól áll...

Én így nem tudok boldog lenni. Emberek közt biztos nem.

Ha találnék egyszer valakit, aki kiáll mellettem, bármerről fúj a szél, azért az emberért a tűzbe is belemennék.

Volt egyszer egy srác, volt egy remek randink. Voltak benne kínos pillanatok is, de aranyosnak találtam, azt hittem, zavarban van. A remek randi után felhívott, még 2 órát beszélgettünk. Aztán az éjszaka közepén felriadtam egy rossz álomra, amiben robotok voltak és hirtelen tudtam: ez a fiú autista. Ha nem is a súlyos fajta, de egész biztosan Aspergeres. Ő maga tagadta, de később hozta egy csomó tünetét. Ő volt hasonló, mint én, egész pici részletekből összeállt neki a kép. Na vicces lesz rájönni, hogy én is az vagyok.:DDD Jobb, ha nem gondolkozok tovább.:)