Hogyan ne sírjam el magam egy kiabálós családi veszekedés közben? 18l

Ha nagyon felidegesít valaki, akkor sírok, és ez nagyon zavar engem, mert hatástalanná tesz. Viszont a családom tagjai közül egyesek, főképp anyám, nem tud kulturáltan vitatkozni, csak ordítani, ezért felidegesít, szóval sírni fogok. És emiatt nem leszek komolyanvehető. Próbáltam nyugodtan megbeszélni, főleg anyámmal, hogy örülnék, ha nem mindenre a gusztustalan, gyökér ordítozás és a mártírkodás lenne a reakciója, de nem meglepő módon, nem lehet vele kulturáltan konfliktust megbeszélni, mert ha valami nem tetszik neki akkor ő ordítozik. Ha nem ért valamit és nyugodtan el akarom neki magyarázni abból is kiabálás lesz nála. (Mondjuk akkor éppen nem sírom el magam, csak komolyabb bajoknál.)

Amúgy elég toxikus a családom, és valószínűleg az a végső megoldás, hogy költözök és nem szólok hozzájuk túl sokszor, vagy leginkább soha. De addig kéne valami ideiglenes megoldás, hogy ne sírjam el magam idegesen, ha itthoni ordítozásra kerül a sor. Mert igazából anyámmal nem lehet normálisan kommunikálni. Nem vesz komolyan, ezért azt hiszi parancsolgathat olyasmibe, aminek semmi jelentősége nincs, aztán ha nem hagyom rá, akkor kiabál. Aztán én is kiabálok, és ha elfajul, akkor sírás lesz a vége nekem, ő meg mártírkodik. És ha meg tudnám oldani az ilyen veszekedéseket stressz-sírás nélkül, akkor talán idővel leszokna a folyamatos ordítozásról, de ha mégse akkor legalább nem fogom vesztesnek érezni magam a sírás miatt.

Légyszi, senki ne írja, hogy fejtsek ki konkrét helyzetet, hogy akkor majd valaki jól bebizonyítsa, hogy én hibám minden is, anyám meg az áldozat. Azt se akarom látni válasznak, hogy költözzek el, mert még nem megoldható egy ideig. Az anyámmal való konfliktuskezelés terén sokmindent kipróbáltam, amik változatos módon nem jöttek be, de nem ez a kérdés most. Az a kérdés, hogy hogyan ne sírjak stresszes helyzetben.

Mit javasoltok?