Miért idegesít szerintetek engem a ruha, ha a wc-n épp a nagy dolgomat szeretném végezni?

Nem tudom pontosan.

Nem is a kényelemről szól a dolog, pusztán afféle kényszer. Egyszerűen addig nem tudom végezni a dolgomat.

Ha otthon vagyok, akkor ugyan nem mindig érzek erre késztetést.

Idegen helyen nem is merek székelni, csak a húgyhólyagomat ürïteni.

Ilyen kényszer akkor van, ha fél-idegen helyen kell székelnem, pl munkahelyen vagy ismerősnél.

Teljesen idegen helyen nem is tudok székelni, csak vizelni.

Pl étteremben, kávézóban, nyilvános wc-kben nagyon nem.

Ha nagyon nagyon muszáj, mert már rajzol a vége, akkor olyan wc-t keresek, ami tökéletesen tiszta, kultúrált. És a wc fülke vastagabb ajtókból, falakból van, minden irályból teljesen zárt, se az aljáról, se a tetejéből nem lehet belátni.

És akkor is valóságos fészket rakok a wc ülőkére, holott erről nem egy cikket olvastam, hogy teljesen felesleges.

Otthon úgy fele-fele arányban van az, hogy minden ruhámat le kell vennem.

Ha nagy a mozgás, akkor pl igen.

Ha kevés, mert mondjuk késő este megyek wc-re, akkor kisebb, akkor pl nem mindig vetkőzöm.

Idegen helyen (fent említett példák) ha vizelnem kell, akkor is inkább a wc-be megyek és nem a piszoárhoz. Ha senki nincs bent a wc-ben. Ha üres, akkor a piszoárhoz megyek, de mindig félek, hogy ne hogy bejöjjön valaki, azt sem szeretem, így a vizeléssel gyakran akkor is a (zárt!!) Wc-be megyek, ha senki nincs a mosdóban.