Apám depressziós, élethez negatív hozzáállásának árnyékából hogy tudok kilépni?

Elsősorban amit meg kell említeni: Apám egy munkájában sikeres és már egy gazag ember aki szeret engem, szereti a családját, szép jövőt épített nekünk, mint pl több lakás. Egy szerethető ember, tökéletes apa. Viszont hihetelten lehuzó, negatív, rosszlátó. Szóval nagyon sok mindenbe segít de én érzem magamban, hogy nagyon sokat tudnék tenni az életben, nagyon sok mindenbe belekezdhetnék mert sikeres lennék, vagy akár bárminek nekiállhatnék mert megtudnám csinálni vagy megtalálni a megoldást rá, de valahogy rámtalál apa nagyon erős negatívitása, vagy számomra rossz tanácsai, hogy pl: ehhez kell valaki aki tényleg ért hozzá, vagy pl, hogy kérd meg a barátodat akinek 2 diplomája van, hogy csinálja meg helyetted... Nem fogom tudni elmagyarázni ezt az egészet de szinte biztos vagyok benne, hogy apám marha mély negatívitása miatt nem tudok kibontakozni az életben és egy sikeres ember életét élni. Mindenben az életem folyamán ebbe a falba ütközöm. Legyen az munka, barátok, csajok.. Egy kurvára negatív jövőt látok mindenben. Tudni kell, hogy sokszor beszélgetek apával és mindig valami baja van vagy beteg vagy valakivel baja van, vagy nem úgy lát dolgokat ahogy van...De: nagyon vicces néha, dölünk a nevetéstől amikor valami témát nagyon meglovagol de ez kb csak 10% a beszélgetésekben. A többi az, hogy mivel mi baja van, vagy mennyire rosszul érzi magát... Szóval szerintem belűl depressziós. Ezt érzem én is magamon, hogy lassan ide jutok. A munkában is azt veszem észre, hogy ilyen marha negatív dolgokra gondolok és elbaszom saját kedvem: Mint pl, hogy a kiszemelt lány már biztos mással van, vagy, hogy a kocsim amit megszereltem biztos hazafele összeszarja magát. Elnézést, hogy ennyit írtam, remélem valaki tud tanácsot adni. ami még érdekes lehet, otthon lakom de emiatt már el akarok költözni csak félek, hogy apát ez rettentően megviseli. 25/F